ft
ri'ri'S
’ 'I
1 r
) J
iill'
illf
igen talpasokra és csúcsosokra nézve (1. 45. ábra i.), a melyekról né-
mcly régész azt tartja, hogy azok fózóedények alá lábaknak használtattak,
a mi azonban nem valószinü, mert az óskori fózóedény az
alak lényege szerint egészben véve megfelel a mai «fazék» hasas for-
májának, mely a kóznépnél szerte dívik s melynek hasas volta nagy
területet nyújt a szabadon égó tüznek, tehát elómozdítja a folforrást
s szükségtelénné teszi a lábakat. De a dolog természeténél fogva
49. ábra. Háló- ¿s horogkavük. — i. T ih a n y ; 2. és ,7. Szegeci ; 4. P e trah ó ; 5. és 6. Koros-Tarc.s.t
$. C song rád .
is a kövek talpas volta indokolva van azáltal, hogy a kopás épen a
talpas részre esik leginkább s a hol e hálókóvek korunkban megtar-
tották az óskori alakot, pld. Kórós-Tarcsán, ott megmaradt azoknak
talpassága is.
Tapasztaljuk ma is, hogy a nyers-terméskó, csak kissé megválo-
gatva ma is szolgál a halásznak ; hogy a vizek fenekének természetéhez
képest az óskori és a mai hálókóvek is két fócsoportra oszlanak, t. i.
a pogácsa alakúakra vagyis'gaíacsérokra (44. ábra 5.; 45. ábra 2.;
46. ábra 1 . 2 . ; 48. ábra 7. 9.), a melyek iszapos fenekú vizekre szol-
H A LO - ES F E N E K H O R O G S U L Y O K . 17 1
gáló hálók inát súlyozták, és kúpos alakúakra, vagyis hálókóvekre
(44. ábra 1 . 2 . 3 . 4 . 7 . ; 45 . ábra I . ; 46. ábra 3. ; 47. ábra 2. 10. stb.),
a melyek fóvenyes, kavicsos fenekíi vizekre tartoztak. Ezeken kívül
voltak és vannak túzsér-, káta-, szepi- és csatikovek, a melyek külön
feladatot teljesítettek, a melyról majd a halászat gyakorlata fog tüzetesen
megemlékezni ; a cgéla és bölökkövck e sorozatban azok, a me-
50. ábra. Keczecsontok és korcsolyacsontok.
lyeknek foltevésnél nagyobb fontosságot tulajdonítani nem lehet,
mert lehettek azok kézihálók súlyai is, hasonlók azokhoz a vassúlyok-
hoz, melyek a székely vezetó- vagy marázsahálón divatoznak.
A hálósúlyok között a kcczecsanlok minden bizonynyal a legérde-
.kesebbek kózé tartoznak. ( 50. ábra. 2. 3.4.)
Ezek a csontok leginkább a ló — ritkábban a szarvasmarha — alsó
«ni
II
Til
f
ill
fe
Ble” ,