lì
u n
'Á Ili uti l
©■TO-- ' f
■■ài"
.Ira A
■; ' ,n
iqral fei l
U-'
‘7 ; l!'-
ményekhez képest sokszorosan változó; tórzsszínezetnek a.kovetkezô
vehetô; háta sótétzóld, kékes vagy fekete, az oldalak világosodók, a
has fehér; néha a hát és az oldalak világosodók s — B e n e c k e szerint
— akadnak olyanok, a melyeknek hátán egy sárga csík vonúl
végig, sot akadnak egészen sárgák és egészen fehérek is, tehát
ugyanaz a tünet, a mely nálunk a csíkkirályon és csíkdámán — chlo-
rochroismus és albinismus — mutatkozik.
ívik : valószinüleg deczemberben és januáriusban.
Fogá sa : nálunk véletlenség; rendes helyein kifejlôdôtt halâszati
ipar, leginkább sürün-rácsosfenekü rekeszekben fogják.
A sikos ángolna rendes soron csak a Poprádba jut, minthogy a
Kaszpi- és Fekete-tenger folyórendszerében nem terem; az utóbbiba
csak elvetòdik. Életmódjának kivált az ívásra vonatkozó része a legújabb
idókig homályos volt s a legkülónbózóbb gyanításokat, találgatásokat
szülte— már a régi idókben is. S y r s z k i i 8 7 3 -ban tisztába hozta a dolgot
mely lényege szerint a kóvetkezó : a tengerbôl a folyókba felvonúló ifjú
ángolnák csupa ikrások, melyek a folyókban megnóvekedve ót éves
korukban érettek s a tengerbe vándorolnak vissza ; ikrájuk igen kicsiny
O' I milliméter átmérójü s így szabad szemmel meg sem külonboztet-
hetó ; a tejesek sohasem hagyják el a tengert, hanem ott fogadják a
a folyókból jóvó ikrásokat, melyek novemberben érik el a sósvizet s
valószínü, hogy az ívás deczember és január folyamán végzódik. Abból
a kórülményból, hogy az ángolna-ikrások ikrafészkén épen úgy, mint
az ingolákén, mindig bizonyos egynemü állapot mutatkozik, nagy va-
lószínüséggel azt lehet kóvetkeztetni, hogy az ángolna, épen mint az
ingolák is, csak egyszer ívik, azután elpusztúl. Arról, hogy az ángolna
elevenetszülne,szó sincsen. Az ívás, úgy látszik, leginkább a Kattegat
zátonyain folyik. Az ivadék egy része a tengerben marad, a másik
része i —-8 cm. nagyságot érve s a nemi szerveket még teljesen nél-
külózve, a folyókba vonúl, még pedig majdnem hihetetlen seregekben.
melyek csak úgy érthetók meg, ha tudjuk, hogy az egyes ikrás
ángolna ikrája milliókra rúg. Igy fel van jegyezve, hogy egyszer az Arno
folyóból 5t óra lefolyása alatt három millió font, az Eiderból egy
nap alatt 90 akó ángolna-ivadékot merítettek s hogy a sereg szakadatlan
vonúlása némely helyen kis megszakítás mellett 14 napon át
tartott. Ez az ivadék azután átmászik minden akadályon s a legkisebb
S Z IN T O K .
749
vízereket is felhasználva bevetódik oly tavakba is,a melyek külónben
folyókkal nem állanak ósszekóttetésben. Az, hogy éjjelenkmt a szárazra
kijár s külónósen a borsófóldeket keresi fel, nem igaz ; de igenis
Igaz, hogy vizes rétségen pocsolyáról pocsolyára kigyózik s szedi a
csigát és apró rovart. A sikos ángolna éjjeli állat, mely napkózben
az iszapba és homokba túrja magát s csak alkonyatkor búvik eló ; a
hideget nem szereti s a telet az iszapba temetkezve húzza ki. Szük
szilványrésénél fogva a szárazon sokáig — egy egész napon át is —
elél, a nélkül, hogy baja esnék. Nem állhatom meg, hogy saját
tapasztalásomat el ne beszéljem. Az 1885-ki országos kiállítás halá-
szati osztályában gróf M i g a z z y V i l m o s eleven ángolnákat is állított
ki; de a tartó nem volt jól befedve s azok bizony éjen át mind
kiszoktek. Reggel a felügyeló személyzetet nagy felindúlásban találtam
, sehogysem tudták, hova lettek a halak ; én legott a lefüggönyö-
zött asztalok alatt kerestettem, hol a rettenetes porral, forgácscsal
teleragadva, csakugyan meg is kerültek ; a vízbe téve legott teljes
élénkséggel uszkálni kezdtek, nyomban megtisztúltak s újra kezdték
a kimászkálást.
Rendes termó helyein iq méter hosszúság mellett 5 kgr. súlyt
élhet el. Húsa szíjjas, fehér és jóizü, füstölve és besavanyítva nagy-
terjedelmü kereskedés tárgya.
FHeqedese : H e c k e l mint eltévedt vendéget Mohácsról említi ;
P e t é n y i mint tudjuk — Komárom alól, én ugyanonnan és Budapestról
említhetem.
A S Z ÍN TO K .
Acipenser glaber, H e c k e l .
Fójegyei: orra róvid, elkerekített; homloka domború, meredeken
emelkedó ; a hát vértjei elóre lejtenek, hátúl magasak, horgosok, az
elsó hátvért a tóbbinél erósebb és magasabb ; a száj nagy, alsó ajaka
kifejódótt s közepe, úgy a felsóé is, mélyen horpasztva-öblözött.
Sugárpata: HS. 1 3/30; HO. 1/30; HA. 1 2 / 1 5 ; 14/15.
Vértepete: Ht. 1 2— 16; O. 35— 60; Hs. 1 2— 13.*
FA. 3V3— Vai a kormányúszót beleértve.
* Ht == hátsor. O = oidalsorok, Hs hassorok.
■fij efri'-ft;’ ■