í
A K Ò N Y V T O R T E N E T E .
E kônyv ligy keletkezett, mint keletkezik a forrás, a forrásból az
ér, a futó érbol a patak.
Az erdo mélyében, sziklàs helyen megfeszül egy viz-ér; kitórne a
napvilàgra — de nem lehet ; — egy kavics àllja azt az útját, melyet
neki az esés szigoru tòrvénye kijelòl ; tehát feszül s csak feloldó ere-
jével támad a kavics ellen.
Ha a véletlen nem avatkozik belé, évtizedek, talán századok tün-
nek le az idok végtelenségébe, mig az a kis ér legyózte akadályát.
De van a véletlennek ezernyi alakja, s egyik-màsik segit az éren.
Reá szállhat a kavicsra a madàr s elmozdithatja helyérol ; vaiami
fényes futóbogàr menedéket vàjhat a kavics alà — kitòr az ér ; utóbb
lejtot talàl s mint bolyongó ér siet a vôlgyôn lefelé.
Vizének bontó erejéhez csatlakozik az esés ereje s ez elsodorja a
kisebb akadàlyokat ; duzzadàssal, kitéréssel legyozi a nagyobbakat is ;
ùtkózben felszaporodik a viz — , mert sodra sok akadàlyt hàrit el ;
feszülôerekszabadùlnakfel,ôsszeolvadnak. — Ìgy keletkezik a patak.
Lehet a patakból folyó ; de mint patak szakadhat nagy folyóba is.
Bizonyos, hogy a természet ôrôk tôrvénye szerint végzi pályafutá-
sát, minden feladatát.
E kônyv csak patak akar lenni ; czélja, hogy bevétessék a magyar
mivelodés nagy folyamába s ha nem is sokkal, de valódival gyarapitsa
a folyam erejét.
A valódiság tekintetében ràtartós; mert mint az a kis ér az anya-
természet szù'z olén, e kônyv anyaga is ott fakadt magyar partokon,
a magyar halàsznép kôrében ; s ott is erôsbôdôtt.
S az elsô feszülô ere mi volt.^
Egy szegény magyar rajongva szerette a természetet s érezte,
hogy nemzetének sziiksége van a természet ismeretére, mely nélkül
H e rm a n O. A m a g y a r h a l á s z a t . ^
il'