In!
I
briúiflaf
rii
'
■ i
‘■S -J
.4 1
;i i; '7 fi;::
À ^
{; -Ì
:: : fi v
iS" ii' fi
IQjl
'i : '
-fI
ill
m
;i r - -
4 ' *■
.i Sri fifi
" t fii:
If ; pT I,
'■fi- Jrirri
ft
k f f '
j.: qi7p.1-.f Í
" ! .. .. '■. I' i- !• «
I: fi
■ J '
• i f i
fife*'
' i; fiffe 7 ■ 7 "
'i' ii'f
:; I ::: ! l
fi ■ I;
620 T E R M É S Z E T H I S T Ó R I A .
nyilik, de a szajpadkist nem ¡árja át egy esetbert sem. Mmt mar e.
rész bevezetésébòl tudjuk, az ingoia orrürege nem páros; a többi
halé páros. A külsö, sokszor csorszerüen kiálló nyilás, mely kétoldalt
.a szemek elótt, rendesen a szemköz elótt vehetô észre (289.^ ábra o),
e g y vájásba vezet, melyet vagy rovâtkosan álló, vagy csillagosan
szétsugárzó hártyás redó bélel ki. Az orrnyilàs sokszor bôrôs kara-
jokkai elzárható s a csontos halaknál sokszor egy bôrhiddal két
részre van osztva; de az igy megalkotott kettôs nyilás azonegy vàjàsba
szolgál.
4. Aq iplelés érzéke a halaknál egészben alárendelt; legtóbbje
prédáját azon rágatlan nyeli el; a nyelves fajoknál a nyelv-gaiat-
idegnek, mint a felsóbb rendu gerinczesek izlelô idegének, vaiami ku-
lönös végzôdése a nyelvben nem tapasztalhatô; úgy látszik, hogy az
■egész szàjüreg, de leginkább a szájpadlás lágy része szolgál izlelesre,
minthogy itt vannak külónósen az ideg végzôdései, az Ú. n. izlelô
kelyhek kifejlódve.
3. A iapinlds érzéke a halaknál épen úgy, mint más állatoknál
kiterjed a bórre; nagyobb mértékben azoknál a halaknál figyelhetó
meg, a melyek «bajusposok», továbbá a melyeknél az ajkrész husos s
az orrész lágy ; természetesen a mondott részeken van leginkább kifej-
lódve. Egészben véve azonban ez az érzék nem igen fejlódótt ; semmiképen
sem annyira, mint a magasabb szervezetü állatoknál. Sokszor a
legnagyobb sebek, csonkítások sem zavarják a halat elevenségeben,
a táplálék után való járásában, a mi mindenesetre a lájdalomérzésnek
igen csekély** mértéke mellett bizonyít.
6. A n é v t e le n é r p é k , vagyis a hatodik, lényege szerint ma még
nem ismeretes; inkább csak gyanítás tárgya, mely arra tamaszkodik,
hogy egész berendezése «érzékszerü». Már a halak testtakarójának
leírásánál volt szó azokról a lyukasztott halpénzekról, a melyek a hal
■oldalán végig vonúlnak s az u. n. oldalvonalat alkotják (289. ábra
■OVés 292. ábra 6), melynek természete csóves, kifejlódése s néha
iránya is külónbózó; hol egyenesen fut, hol ívesen hajló, hol kí-
gyódzó ; néha meg is van szakítva, néha nem nyilik kifelé. De ez a
csórendszer nemcsak a hal oldalára terjed, hanem átmegyen a fejre
is, hol külónósen az az alsó spemcsonton és az alsó állkapcson likacso-
san kifejlódve tapasztalhatô, s egyáltalában ágakra oszolva, a fejet
A H A L S Z E R V E Z E T E .
úgyszólván behálózza (297. ábra). Régibb kutatók ebben oly szervet
gyanítottak, a mely a hal sajátságos nyálkáját izzadja; de ez meg nem
állhat, mert a hal sikos voltát megmagyarázza a takaróhártya kocsonyás
természete s hozzá még az is, hogy tele van nyálka-sejtekkel. A mi
az oldalvonaí — helyesebben csóvesvonal — érzék volta mellett bizo-
nyít, az az a kórülmény, hogy szerves ôsszefüggésben van a bolygó-
ideg oldal-ágával, a íejen a háromosztatú ideggel, melyeknek végsó ágai
a lyukasztott halpénzek alatt található gombalakú végkészülékben végzódnek.
A magam részéról ezt a sajátságos szervet a tapintó érzék egy
külón ágazatának tartom, melyet az az elem tesz szükségessé, a melyben
a hal él. t. 1. a víz. A víznek külónósen áramlása a hal testét folytonosan
érinti s egyáltalában a hal megélhetésére nézve igen nevezetes
befolyást gyakorol, a mennyiben a hal víz ellenében állva, a
szembejóvó áramtól várhatja leginkább táplálékát. Ezt az-áramot
külón meg kell éreznie — a leggyengébbet is — s erre a tapintó érzék-
nek külón ágazatára azért is van szüksége,
mert a hal testsúlya fajsúly szerint a vízével kórülbelól
ki van egyenlítve. Az áramlás finom
megérzése külónósen akkor fontos, a mikor
a víz megzavarodik, a mikor a hal nem láthat
s igy egyedül az áramlás megérzése tájékoz-
tathatja. Külónben magának a szervnek el-
helyezése is erre látszik mutatni, mert a fejet,
a melynek legelóbb kell megéreznie az áramot.
behálózza s azután, mint az áram is,
297. ábra. Likacs-rendszcr a
konczér fe jé n ; O V az oldal-
vonalnak fe j fe lol va ló kezdete.
végig fut a hal oldalain. Sót maga az álom is, mely azonban a halnál
úgy látszik inkább csak nyugvásnak mondható, de a teljes ébrenlétnek
mindenesetre bizonyos csókkenése, nélkülózhetetlenné teszi ez áramlás
megérzésének folytonosságát, illetôleg megváltozásának rögtön
való megérzését már azért is, mert ez hozza a lélekzésre legalkalmatosabb
vizet s ez viszi el a szilványból kikerült felhasználtat, vagyis
a holt vizet.
A t á p lá lk o p á s é s em é s p t é s s p e r v e . Ez a szájon kezdódik.
A halak szája — az egy ingoia és, természetesen, a kopjahal kivéte
lé v e l— állkapocscsal nyilik; fáloiigása, oble, alakja és elhelye-
zése igen külónbózó. Ha épen a test csúcsán '—■ kózónségesen orr-
ím