-ri ;
■ ri r
r.
240 H IG V I Z EN V A LÓ H A L Á S Z A T .
vörös, az vérvórós, a mi rezes, az sótét aranysárga, a mi zöld, az teli-
zóld itt.
A fogott halak a ladik rekeszébe kerülnek s minthogy mind ke-
1 1 9 . ábra. V a r sá s bárka.
mény életüek, gondra nem szorúlnak.
Varsáit feljárva, mi mindig kora
reggel tórténik, oda rudal a halász
a falu bdrkarakodójához, ^ bol a
ládaalakú haltartók a parthoz közel
ki vannak kötve, kiválasztja az eladni
való halat, melyet a bárkába gyujt ( 1 19 . ábra), a többit haza viszi,
hol az asszony ráteszi a kezét, mint a halâszember konyhájának rendes
járulékára.
A bárkának van reiesze, hogy lakattal elzárható legyen; oldala,
fedele csupa kerek lyuk,
hogy a viz járhassa.
Igy járja az nap nap után
^ a varsásoknál s csak annyi
, a változatosság, hogy a nem
halászó is megkívánja a halat.
elkiildi a feleségét, lá-
nyát a bárkákhoz, hol mindig
akad halâszember, a ki
jó szóért és kevés pénzért
szolgál egy kis fris, eleven
hallal s azt az igazi «halász-
fonttal» ( I 20. ábra) magyaros
ráadással kiméri.
Ez a halászfont, mint látjuk,
egy kisebbszeru, régi
szerkezetü kórtés-emeltyüs
méró ; a hal befogadására
120. ábra. Halászfont. ped¡gamé/vszdk [m) szolgál.
Rendesen csütörtöki napon,
estvefelé népesedik meg a bárkarakodók tája.
A halásznépség erós fonású, csinos formájú, öblös kasokat szállítgat;
a szák készen van; a nagy «halászfont.), melylyel pár mázsát
R E K E S Z T Ô HAI -ÁS ZAT. S E G É D S Z E R S Z Á M O K . 241
is meg lehet mérni ; a kisafa, a melybe ezt be lehet akasztani ; mind
kéznél van. A magyar-velenczei kas ( 12 1 . ábra) válogatott füzvesszó-
ból készül; erós füle van, mert benne mázsálják a halat.
Ha ilyenkor azt kérdezi az ember s mit várnak a feleletaz, «hogy
gyün a « fs é r!» — No, nekünk is lesz még hozzá szerencsénk.
A fisér szekerekkel jár, a melyekre föl van téve a «lají». A lajtról
itt csak annyit, hogy lapított hordó, felül derekas lyukkal, hogy a
nagyobb hal is bedónthetó legyen.
A halászságnak rendes fisérjei vannak s így az alkú egyszeribe
megvan. A halászok kinyitogatják a bárkákat, kiszákolják a halat s
bedóntlk a kasba, a melyben ilyenkor nagy a csapkolódás ; a mikor
pedig a kas megtelt, két fülén át dugják a kisafáí s beakasztják a
halászfont horgába. Ekkor két markos
halász rudat vesz a vállára, a rúdba belé
akasztja a méró horgát, felemeli az egész
terhet s addig tartja, mig a fisér megmérte,
a ióbíró pedig utána nézett. Ekkor a kimért
halat a lajtba dontik.
Ez a halmérés szép nyári nap alko-
nyatán, tószélén, b<)lingató nádasok táján
s az esti fénytól felragyogó vizmelléken
igen szép népéleti kép. «»gy-
Ez Magyar-Velencze, Gárdony, Agárd, Sukoró varsás halászának
a mestersége ; szerszámát arra építi, hogy a vörcsök szük nyilá-
sán át a varsa tômlôczébe került hal nem talál vissza, akár a világ
végéig bökdösi is azt a részt, a melynek nincsen kibúvója. — Ilyen a
« kárásztudomány. »
Egészen sajátságos, eddigi kutatásaim szerint egyedül álló a Mosz-
tonga mocsárban dívó, leginkább pedig kárászra szolgáló igazi dob-
varsa, melyet Doroszló falu magyarsága készít és kedvel ( 122. ábra).
Ritkábban csak épen egyhagyású, gyakrabban kéthagyású ; de
mindenkoron elól-hátúl vörcsökös. A mi képünk egyhagyású dobvar-
sát ábrázol, melyen F a feszító, a milyen négy van. Mihelyt a halász
ezeket kiakasztja, a varsa tányérlaposra rakható óssze, a vörcsök kony-
nyen kidül s a hal kirázható.
A doroszlóiak ladikja mindóssze ládaszerü.
fri ■
if'Gii
i:, ;;;
1......
lAI
V
VÍri
;, -i'
h''
V"i. ■
Anii' ■
r i Í A ' ! ) : , ; i r i '
kriV.iÁG;) >'l
i i'