©
.íi;
i
. .ül..
l i
A test magassága valaminél több a vastagságnál, az utóbbi átlag
nyolczszor fordúl meg a test hosszaságában ; a hát vértjei a legnagyobbak,
az oldalvértek kicsinyek, a hasvértek majdnem eltünok ; a vért-
sorok kóze apró, fogacsos csontpénzekkel borítva, melyek a has felé
kisebbedve, ott simákká válnak. A hónaljúszószárny igen erós elsó
csontsugárral ; a hátsórényúszó magasságánál szélesebb, az alsósórényúszó
az elóbbinek vége elótt kezdódik s szélességénél magasabb.
- Szín szerint a hát vörösesszürke, az oldalak világosodók; hasfele
s az oldalvértek szennyesfehérek ; bajusza tóvén fehér, végefelé bar-
núló ; a szemcsillag sárga.
ívik : P e t é n y i szerint július, augusztusban.
Fogása ; vizahorog és óregháló.
A szin-tok életéról keveset tudunk, mert a vértes halak régibb,
kiváló kutatói, ezek között G ü ld e n s t a e d t , G m e l in , P al la s e fajt
nem vették számba. Bizonyos csak az, hogy a Fekete- és az Azovi
tengert lakja s a beléjók szakadó folyókba, közöttük a Dunába is
felvonúl, így kerül e fófolyamnakmellékágazatába is. P et én y i jegyzete
szerint külônôsen az Eresi melletti Dunarészben fogták sokat, leginkább
július és augusztusban, hol ívtak is ; a halászok bemondása
szerint «a szin-tok a víz legmélyén jár».
Nagyság szerint eléri a 2— 2 7 métert s a 30 kilogramm súlyt;
P etényi szerint a 40 kg-mos nagy ritkaság, úgy a 70— 75 cm.-nél
kisebb is.
Flterjedése: H e c k e l szerint a Duna, Tisza, Száva, Dráva és a
Vág — alkalmasint torkolata — , Komáromon felül igen ritkán
megyen.
A K E C S E G E TO K .
Acipenser Ruthenus, L i n n é .
F ó jeg y e i: orra hosszú, árformán hegyesedó; bajusza, hátrahajtva
a száj széléig ér ; az alsó ajak kôzépen fejletlen ; a szájtól az orr hegyéig
futó kózépormón három szemólcsszerü kiemelkedés ; a testtórzs vért-
sorai sürün álló vértekból valók.
Sugárpata: HS. 13/28; HO. 1/24; HA. 9/ 1 3 ; AS; 9/14— 18.
Vértepete: Ht. 11 — 1 4 ; O. 60—-70; Hs. 10 18.
FA. 472, a kormányúszót beleértve.
75'
A test legnagyobb vastagsága a harmadik hátvért tájára esik s
kózel a fél fejhosszának felel meg ; a keskeny s kissé lapított orr átlag
háromszor oly hosszú, mint a száj szélessége; az alsó felén futó kózép-
ormó az orr hegye táján kiszélesedik; a sorok vértezete sürün sorakozik
s csak a sorok vége felé kisebbedve ritkúl is kissé ; az elsó hátvért a
legnagyobb ugyan, de nem emelkedik ki, hanem a homlokvonal ívébe
esik ; e vonal futásához képest a 4, 5 és hatodik hátvért áll legmaga-
sabban. A vértsorok kóze apró, hátulsó szélükón fogacsos csontpénzekkel
van borítva. A hónaljúszók a test magasságánál hosszabbak ; a
hátsórényúszó magasságánál szélesebb; az alsósórényúszó és a hasúszószárnyak
szélességüknél magasabbak ; a félszárnyú kormányúszó
alsó fele terjedelmes.
Szín szerint háta szürkés- vagy sárgásbarna, néha feketésbe játszó
, a vértek szennyes fehérek ; az úszók szürkék, csak a hasúszószárny
és alsósórényúszó vöröses.
/nfe.-május, juniusban.
Fogása : leginkább a kecsegeháló.
A kecsege tok is a Fekete-tengerhez tartozik; de egyike azoknak
a tokféle halaknak, a melyek legmesszebbre vonúlnak fel a folyókba —
H e c k e l szerint a Duna bajor részébe is eljutnak; — a kecsege májusban
és juniusban jelentkezik legsürübben, szereti az iszapos fenekü
vizet, a hol túrhat s táplálékát, mely halivadék is, megszerezheti ;
vonúlás kózben kóves fenekü helyeken kerül meg legtóbb, mert ott
seregesen nyomúl elóre.
Nagyság szerint elérheti a 7— 7V2 kgr. súlyt; leggyakoribb a fél
kilogrammos.
Húsa finom, jóizü s a tokhalak között a kecsege az, mely tápláléknak
legtóbbre van becsülve.
Flterjedese: H e c k e l a Duna, Dráva, Tisza, Maros, Szamos és
az Olt vizét említi; P e t én y i a Köröst — Békésig — , a Murát és a
Vágot — Tornóczon felül is — teszi hozzá; én a Balaton — legújabb
idóben — Ipoly, Rába és Zagyva vizét tehetem ide.
•G