j.
'■ s
G
r
i i i i “X-.âfebririri
l i ; »
c s a , : * iU,;
ü't P" î "
4,
ajtó alkot meg (S, A, S), akivonôjej. Ehhez képest a bedôntôfej sarok-
lékei a belsó saroklékek ; a kivonôfejéi a külsó saroklékek.
Vegyük most már sorra a többi mértéket, illetôleg sorszámot is.
A bedôntôtôl a belsô saroklékig [B, Sp) kilencz kisebb sorlék
van (bb, stb.) ; az egymáskozótti távolság tizennyolcz lépés, tehât
A Ö
1 ^ 0
„ 0 o
Ær 0 ° B F
..... ° 0
J 0
...... ........... .......... -MJ
0
J 0 0 <5
'Î 0 0 «y
0 0
0 0
0 0
0 0
0 0
0 0
0 0
0 0
0 0 0 0
0 0
0 0
0 0
0 0
0.....-.............. Q
° 0 0 0 ° A
o
o o o
o
A
26 3 . ábra. B a la ton i jeges vo n yó alaprajza.
kórülbelól tizennégy méter; az ajfóléktól pedig a külsô saroklékig
lendesen csak nyolcz, a mibôl kôvetkezik, hogy a kivonôfej egy
lékkel minden oldalon szûkebb.
Az a léksor, mely a belsô és külsô sarokléket összeköti, tehát
{ss Stb.) az ág; lékei pedig sor- vagy ágie'kek, néhol hajlólékek. Egy-
My ^0 harmincz, ótven s még tóbb lék is, szintén tizennyolcz lépés-
K IV O N U L A S .
nyire egymástól. A míg tehát a bedôntôfej szélessége kórülbelól 240
méter, a klvonófejé pedig 2 10 méter, az ágak hossza 400-tól 800
méterig váltakozik.
Elképzelhetjük azt a munkát, a melybe az egyes vonók kijegelése
s a lékeknek egész télen át való nyitvatartása kerül ; pedig ez még
a kónnyebb vége a dolognak!
A mikor a vonyók ki vannak jegelve, ósszeáll a bokor, a melyet
már ismerünk, elókeríti a jégspánkókai; felrakodik és indúl.
Minden bokornak van egy nagyobb és egy kisebb szánkója
{264. ábra), melynek kettó a kávája (/O). A nagyobbik szánkóra fel
van rakva az óregháló meg a vepér — néhol rohony, hajtórúd, hajtó-
lecp stb.; — a kisebbik szánkón viszik az eleséget s az apró'szer-
K
264. ábra. Jégszánkó.
számot.* A vezérrel és a tóbbi szerszámmal majd a leírás során ismerkedünk
meg.
Egy ilyen ki vonuló halâszbokor igen eredeti kép. A míg a jég
még ropogós, a bokor hosszú sorban vonúl, nehogy a jeget egy ponton
nagyon megterhelje. Egy rész húzza a szánkókat, a másik rész utána
ballag, vállán azokkal a csudálatos szerszámokkal, a melyeket az
idegen sehogy sem tud kimagyarázni.
A falu czellengó ebe kiséri a bokrot, mert nagyon jól ismeri ezt
a mozgalmat s tudja, hogy neki is juthat; a kórnyék varja, hollója a
bokor kórül rópked, majd lebocsátkozlk a jégre, hogy kivárja a
szerencséjét; és megjelenik a szárnyatlan varjú, a «cserkésp» is, a falu
dologtalanja, ki apró szolgálattal, jó szóval behizelgl magát, hogy a
szerencsébói majd neki is jusson valami.
* Együttvéve «municzió» a neve.