Az ívó halnál — mindkét nemnél — a hugygyó egész tája ilyenkor
fól van duzzadva s a hal a kézzel való simogatásra is elbocsátja
az ikrát, illetôleg a tejet. ^ „
Az ívó hal — népiesen szólva — pergelódik, vagyis fészkelódve
egymáshoz dórgólódzik ; a mennyire megfigyeltem, a him hai mindig-
azon van, hogy saját hugygyójával minél jobban kózehthesse meg a
nóstényét; sót a pisztrángnál az érintésre is tôrekszik, ebból kóvetkeztetve,
azt tartom, hogy csak az az ikra én el a biztos megtermeke-
nyítést,a mely elbocsátáskor kôzvetetlenûl érintkezik a hímnek a vízzel
még el nem vegyült, vagy csak épen érintkezett tejével. E mellett
szól a mesterséges termékenyítés is, melynek u. n. szaraz modja, a
midón t. i. a him hai tejét nem bocsátják elóbb vízbe, hanem egyenesen
a szárazon fekvó ikrára s ezt pedig a tejben megforgatják, sokkal
foganatosabb.
A ponty-félék jobbadán vízi nóvényre, a nóvénynek a víz sziné-
hez kózel fekvó szirmaihoz, leveleihez tapasztják ikráikat s innen van
az, hogy némely faj, pld. a küsz-hal, mélyebb vízben is ívik, ha ott a víz.
szine kózelében alkalmas úszó hínárokra talál. A nóstény hal sohasem
tóródik az ikra sorsával s a hol a gondozás némely mozzanata tapasztalhatô,
azt mindig a him hai végzi. A mi halaink kózül a kólónte
hímje gondosan òrzi kikelésig az ikrát;,az ingoia szívó szája segítsé-
gével kavicsot, kóvet hordozgat óssze, a melyból medenczét alkot az,
Ikra számára. A pikóhal hímje az ikra számára nóvevények rostjából
diónagyságú fészket készít, a melybe az ikrák kerülnek, hol azokat
a kis him hai òrzi, védi ; sôt egy ideig a kikeló ivadékot is gondozza.
A lerakott ikra elbocsátáskor legtöbbször horpadásos, nem tömött ;
de vizet beszíva megtelik, az ikrahéj megfeszül s az ikra golyóalakúvá
válik.
A f e j lô d é s . A csontos halak ikrájának fejlôdése egészben egyformán
halad. Az ikra sárgájának vagy szikgolyójanak csak egyik
részéból épül a keló halacska ; a másik részéból tulajdonképen táplálkozik
; az elóbbi a képpó-, ai utóbbi a tápláló-spik ; az utóbbit az elobbi
a fejlôdés során felveszi magába. Az ikra Ur/nofema (petesejt) a meg-
termékenyítés után két egyenló részre oszlik; ezek ismét ket-ket
részre oszlanak s a barázdálódás azután úgy halad, hogy a termószem
8— 16— 32 részre és tovább bomlik, míg végre számtalan piczi
golyócskává (sejtekké) alakul, a melyekból a keló halacska úgyszólván
felépül.
Az így oszló termószem a táplálórész rovására nóvekszik és terjed,
mindinkább harangformán borulva az utóbbira. Ebból a cslrn-
hártyából képzódik lassan a hal egész szervezetével. Legelószór kép-
zódik a háti oldalon egy barázda, mely velócsóvé zárul ; ez alatt
képzódik a gerincphúi; mely már ekkor elárúlja a fejlódó hal gerinczes
természetét. Azután elválasztódnak az elsó, u. n. óscsigolyák ;
kôzvetetlenûl a fejrész mógótt pedig egy hajlott tómló, a szív elsó
formája támad.
A keló halnak fej- és farkrésze folytonosan nyúlik ; a táplálórész
golyó- vagy kortealakban hasafeléhez van tapadva 's valóságos
táplálózacskót alkot. Az aránytalanúl nagy szemek már korábban fel-
tünók.
Még mielótt a táplálózacskó tartalma felszívódott volna, a keló
hal ficzkándozni kezd, ezáltal kirepeszti az ikra héjját s kikél.
Az ikrából kikelt halacska átlátszó, nagyfejü poronty, hasafelén
kisebb-nagyobb táplálózácskóval, melyból élete elsó napjaiban táplálkozik,
helyesebben, a melyet a test felemészt. A míg a táplálózacskó
tartalma nincsen felemésztve, a kis hal nem szorul táplálékra és egészben
csóndes magaviseletü ; de a mint a fólemésztés megtortént, a kis
hal táplálékot keres, élénken mozog; az elsó táplálék mindig a vízben
levó parányi, szabadszemmel nem látható éló szervezetekból telik.
De a kis hal alakja még a zacskó tartalmának fólemésztése után is
tókéletlen s csak lassan kapja meg a fajának megfeleló alakot és
teljes szervezetet.
A mi azt az idót illeti, a mely a keló halnak az ikrából való kikelé-
séig elfogy, ez fajok szerint is külónbózó s külónbózik azok szerint a
viszonyok szerint is, a melyek kózótt a fejlôdés tôrténik ; legfóképen
pedig a víz hómérsékletétól függ, a mely a fejlôdés menetére
dóntó súlylyal bir.
A pisztráng ikrája, mely legjobban van kiismerve, ebben a tekintetben
igen tanulságos. V. d. B o r n e szerint nála OR. fokú vízben a
pisztráng ikrájának fejlôdése négy hónap alatt odáig haladt, hogy a
keló hal szeme kivehetó volt. A i n s w o r t h S t e p h e n szerint a szemek
A