.ísrriríí • ■ ' * ri
r i fe . I 'U'Di f ir i
^rifiri44; ; E , ^ ‘
TU M f y ÿ '
1
rTi'f. r iir ii, •
[ i . l!
E tl: i i ‘
iNri
Rifi
- r i | r i f e * rijl ! !'
f II :.f .: :■■ I ‘ - ' P
‘ .R
508
Leszedi éjszakára, kiten'ti reggel ; leszedi esô elôtt, kiteríti esô
után azt az ezernyi ezer halat, hogy kiszàradjon.
A mint a hal kellôképen kiaszott, miként a dohánynál, ügya halnál
is kôvetkezik a kôtozés. A halat, két felét laposra terítve kötik össze.
elôbb apróbb kôtésbe, utóbb ezeket nagyba, ú. n. bálokba, a melyek —
ha van — bálazóba — t. i. rakodó kunyhóba kerülnek, vagy — legtóbbszór
— a hasítótanyán helyeztetnek el, a hol üló-, sót még háló-
helynek is használják addig, míg vevójük akad, vagy a szerzódéses
szállító el nem viszi.
Képünk egy dunamelléki hasítóhely kórnyékét ábrázolja. A kunyhôban
hasítanak, a kunyhó mellett mosogatnak, terítenek; terító karó-
zatán szárad a fcMós óregháló, míg a távolban a tanyavetés foly : a
laptáros keményen fogja a maga apacscsát, a mester hányja a hálót,
a legénység evedzésben, még pedig épen kainyarodófélben van.
A hasítótanya világa is apadóban van manapság; mert ha van mesterség.
mely maga alatt vágja a fát, úgy a sóshal mestersége mai alakjában
csakugyan az.
Mind apróbb szemre kótik a hálót, hogy még azt az istenadta
ujjnyi keszeget, süllót, pontyot, csukát, ónhalat is a szárazra kerítse,
az olyat is, melyet hasítani sem lehet. Hát mit csinál vele." Beveti a
kihányt belekkel együtt az üstbe s tüzet gyujt alája, azután a kavaró-
val apróra tòri; — íózi — fózi, a felszálló zsírt pléh vagy kagyló sze-
dóvel leszedi ; ez a halzsir.
Hát ezt csinálja az aprósággal s bámul, panaszkodlk, hogy a nagy
hal egyre ritkúl; mintha nem tudná, hogy a ki minden csirkét megól,
nem lesz annak se tyúkja, se kakasa, se tojása.
8 ügy, a mint a sóshal mestersége silányúl,, elfogy vele a halász-
nótát temió kóvér televény is s ha járja, legfeljebb ez járja :
Hej halászok, halászok !
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Csak egy hitvány keszeget !
<
. J CÛ
■< H
«
-<H<
N CJH
D
-Ó
Û
CZ)
N