A fogas süllô igazi ragadozó hai, mely a folyókban mindenre
ráveti nmgát, a mit legyözhet; még saját faját sem kimelvén meg,
elnyeli az apróbb vízivadat, a vízi patkányt, szóval mindent, a mi él és
mozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Épen a táplálékban való tel-
hetetlensége hozza magával, hogy a folyóban élónek húsa nem oly
tiszta ízü. mint a Balaton fohaláé, mely túlnyomóan a sugár kardossal
és a küszfajokkal táplálkozik; innen van az is, hogy a Balaton fogas
süllóje rendszerint seregben jár, úgy a mmt t. i. a kardos es kusz
seregeit üldózve kóveti ; külónósen télen a jég alatt jár óssze, úgy
hogy ha a halászok csapása véletlenül jól talál, az eredmény roppant
nagy ; a táplálék bósége okozza azt is, hogy a balatoni hal a folyó-
belinél hasasabb. Az if]ú alaknak már ismertetett okokból való kime-
letlen pusztítása — a bérlók az apraját a halzsír-üstbe vetik — oka
annak, hogy a faj érezhetóen megfogyott.
Nálunk 8 5— 90 cm. hosszúság mellett 10 kilogramm súlyt érhet
e l ; a kereskedésben az l y kilogrammoson kezdódik az inyenczek
« fogasa ».
Húsa fehér, pompásan foszló, elsórendü ; megjegyzendó, hogy az
a nagy tómeg «fogas», melyet Bécs, Budapest s a kôzlekedés terjedésével,
távolabb helyek Is fogyasztanak, csak igen kis részben balatoni
; inkább aldunal eredetü.
Elterjedés. Lejegyeztem a Balatonból, a Berettyó, Borzsa, Dráva,
Duna, Körös, Latorcza, Rába, Szamos, Tisza és Zagyva folyókbúl,
Tata nagy tavából ; P e t é n y i lejegyzé; a Mura, Olt, Maros és Vag
folyókból és külónósképen a Fertóból, a honnan H e c k e l nem említi
s a hol nekem Hegykó és Saród legjobb halászai sem mondták be.
A KÓ S Ü L L Ó .
Lucioperca Volgensis, P a l l a s ,
I tvbUi, 2,
F o jeo y e i: A fogas süllônél, melynek külónben legközelebbi laj-
rokona, zömökebb ; feje vaskosabb, homlokvonala erósebben lejt;
a belsó szilványfedelék felkanyarodó széle a szem felé düló; az
oldalakban álló nyolcz keresztbefutô pászta határozott rajzú, kinvo,
úgy hogy a hal elsó tekintetre is tarkának tünik fel; a hátsórények
és a kormányúszó sugárkózeiben a foltos rajz határozott és
uralkodó.
Sugárpata: HS, 13/0 ; HS, 2/22 ; AS 2/9. — OP. 80. F. A. g f , a
kormányúszót beleértve.
A fogas süllót a kó-süllóvel ôsszehasonlitva, kitünik, hogy az utóbbinak
hátsorénye, külónósen pedig az alsósórénye terjedelmesebb, a
héj pénzei Is tetemesen nagyobbak.
Ivik : a mikor fajrokona.
Fogása: leginkább az oreghálóba kerül.
Életmód, nagyság és húsa szerint megegyezik a fogas süllóével.
Elterjedes. Sem P e t é n y i , sem H e c k e l nem Ismerték magyar vizekbôl
s az elóbbi csak halászok bemondása szerint, mint fajtát (varietas)
jegyezte fel; ez annál csodálatosabb, minél bizonyos.abb, hogy a
halászság mindenütt megkülónbozteti, a budapesti halaspiaczon pedig
a fogas süllóvel vegyesen mindig található. Feljegyeztem a Dráva,
Duna, Rába, Tisza és Zagyva folyóból.
A n é m e t b u c z ó .
Aspro vulgaris, C u v i e r .
Fójegyei: a h v k orsószerüen vékony, legvékonyabb része alig szem-
átmérójü ; az elsó hátsórényúszóban csak 8—9 úszósúgár; a test széles,
feketés keresztpásztákkal, melyek a farkrész felé és a farkrészen
jobban kivehetók.
Sugárpata: HS, 8— g/o ; HS, 1 / 1 2— 1 3 ; H. O. 0 / 14 ; HA 1/5;
AS. i/i I . OP. 70— 80; FA. 5, a kormányúszót beleértve.
Teste elól kissé békaszerüen lapított, tehát magasságánál szélesebb,
hátúl hengeres; héjja apró, fésüs pénzekból való, a pofákra
is kiterjed s reszelós tapintatú ; a has elól meztelen ; feje lapított. a
szilványrés táján legszélesebb, orrarésze vaskos, az alsó állkapcson
túljáró ; a külsó szilványfedelék erós tüskébe végzódik. A két hátsórényúszó
tókéletesen külón van válva —■ a sórénykózon 6—7 pénz
számlálható ; a hasúszószárny terjedelmes, leveles szabású ; az alsósorényúszó
kezdete a második hátsórényúszó kezdetével talál ; a kormányúszó
kis terjedelmü.
A test hátfele sárgásbarna, 4— 5 széles, feketés, kissé felhós és
%
ft