» It
\fô
11:'
Y *
" fi
i5| ;9,
,îl ¡tl.í I'
ì? 9® "
I II lili:
i 1
T i
224 A M A G Y A R H A L Á S Z A T S Z E R S Z ÁM JÁ R Á S A .
fel, a magyar anyaggal úgyszólván semmi tipikus rokonságot sem
mutat — t. i. ostórténetiekben.
Akár B l a n c h é r e nagy szótárát veszszük,ú mely Francziaország
halászatát szóval és rajzzal majdnem kimeríti, a benyomás egészen
idegenszeríí, külónósen azokban, a miket óseredetúeknek kell ven-
nünk, mint pld. a rekesztô halászat szerszámjait.
És egészen így vagyunk a némettel is, mihelyt B e n e c k e , D a l m e r
és v o n DEM B o r n e közös múvét- il tekintjük.
Ilyen kôrülmények között le kell mondanunk arról, hogy e könyvnek
az éló gyakorlatra vonatkozó részét, egész terjedelmében ósszehasonlító
alapon íejtsük ki ; be kell érnünk a magunk anyagával, mely
mindenesetre érdemes az ismertetésre s talán elérheti azt is, hogy a
kutatók figyelmét a népies elemek gyüjtésére s ebbôl meríthetó tanul-
ságokra fordítja.
Ezentúl tehát tisztán csak az éló magyar népies halászat szerszámával,
illetôleg a szerszámjárásával kell foglalkoznunk.
A S Z ER S ZÁMJÁRÁS BEOSZTÁSA.
A magyar halász-szerszámot a maga egyetemességében véve, legott
>^®ôgiy020dünk, hogy az, elemeinek határozott rokonságánál fogva,
csoportokra osztható s hogy e csoportokból ismét bizonyos alcsopor-
tok válnak ki.
E csoportoknál a szerszám anyaga, berendezése és a vele való
élés módja a dóntó. A fócsoportok im ezek :
I. Rekesztô halászat. 11. Kerító halászat. III. Emeló halászat.
IV. Hajtó halászat. V. Állító halászat. VI. Keresó halászat. VII. Vetó
halászat. VIII. Tapogató halászat. IX. Hurokvetô halászat. X . Szigonyos
halászat. XI. Horgâszat. XII. Jeges halászat.
Az alcsoportok kifejtése az áttekmthetóség érdekéból elmarad,
már azért is, mert az az egyes csoportok tárgyalása kózben tárgyak-
hoz kóthetó s így kevésbbé száraz is lesz.
De lássuk mindenekelôtt a halat, a mint ezt a halâszember ismeri.
1] Nouv. Diet. Gen. des Péches etc. Paris, 1868.
2] Handbuch der Fischzucht und Fischerei . Berlin i886.
A H A L A K Ö Z H A L A S Z S Z EM E B E N .
A felállított tizenkét csoportot szükségképen megelôzi a halról
szóló ismeret, úgy a mint az a magyar halâszembernél található. Rendkívül
fontos egy szakasz ez, mert a mig egyfelôl bizonysâga a halâsz-
ember megfigyelô tehetségének, másfelól világosságot vet arra is,
mennyire tudja szerszámát, fogását az ellesett életmódhoz alkalmazni.
Vessük fel mindenekelôtt azt a kérdést: mit tud a magyarember
a hal szervezetérôl és egyéb tulajdonságairól
Minthogy az egy Balaton kivételével — a hol a togas a fôhal ■
magyar földön általánosan a ponty vezérkedik s e szakasz czéljàra
nézve különben is alkalmatos, ám kössük hozzá a íeleletet.
Balatonfüred város halászai így külónbóztetnek ; a halnak (109.
ábra) van; feje (F), szája(O), háta(D), hasa(V), farka(C), ezen a kormánya;
ez a hal teste. Van azután: sórénye (S), kormánysórénye [KS],
hónaljszárnya (Sq), hasaszárnya ( V), viszája (vendégállkapocs) (Vv),
kopétyója (K): halhéjja (H/?) (mig a testen együtt vanj ; pénze (P)
(az egyes héj mikor levált) vagy pillangója; kóldóke (K), (máshol
hugygyó). A szegedi halász megkülonbózteti még a sórényen a
bognárt(B): azután; szeme (R), szembogara ix), bajusza [b).
A komáromi halász ismerete tovább ér ; szerinte van a halnak.
feje, orra, háta, hasa, szája, oldala, szeme, kopótója, alatta sziványja ;
sórénye, benne serte: farka, ennek kormánya; alsó- és kózépsó
szárnya: kormánysórénye, ebben alsóserte ; hugygyója; belül; pat-
tantója, bele, gyomra, ikrája, teje, hája, velóje, epéje, mája, szíve,
Hkrmín o . \ m ag yar h alászat.
Hí::
-II,:. ' ä i'i
’9 - 11 ii;