fi
■J
.fi
fil
692 N Y Â L K Â S C Z O M P Ó .
ges széles kárásznak változata. Itt csak azért íoglal helyet, mert
J e i t t e l e s Magyarország felsô részeiból felsorolta.
A N Y Á L K A S C ZO M PÓ .
Tinca vulgaris, C uvier.
Ill tábla, 10.
F ô jeg fe i: a szájzugban kicsinyke bajusz; a héj pénzei igen aprók;
valamennyi úszója húsos, kerekszabású ; a hátsórény csak 8 - 9
sugárral.
^ Sugárpata: HS 4 / 8 - 9 ; H- O. i / U - ’ ? ; HA. 2 / 8 - 9 ; AS,
4/6— 7.
OP. loo-nál is tóbb; FA “/ / t o T © ^ kormányúszóval együtt.
A test zömökebb, nem nagyon lapított ; a kis száj kisse torokfele
nyiló a fark aránylag szélesedó. A hátsorényúszó kozelebb all a fark
végéhez, mint az orrhoz, vége elótte áll az alsósórényúszó kezdetének;
elsó sugara igen róvid, mintegy a másodiknak tovet erositi.
A héj pénzei aprók. hosszúkások és igen vékonyak, majdnem hár-
tyaszerúek ; a fejre nem terjedve, átmennek a kormányúszó tovere,
Az egész test vastagon nyálkás.
Szín szerint a tartózkodáshoz képest igen változó ; állo, mocsaras
vizekben az egész hal zóldesen fekete, alig hogy a hasa kissé vllágo-
sodó ; elevenebb vizekben az oldalak sárgarezesen áttetszók ; folyókban
az oldalak színjátéka gyönyörü, a gyóngyházkagylóéra emle-
keztetó, legtüzesebb az arany és zóldes ragyogású; ez szolgált
okúl arra, hogy C u v i e r és A g a s s i z ezt a változatot külón fajnak
nézték s az elóbbi T. aurata, az utóbbi T. chrysitis var. aurata nev
alatt irta le.
ív ik : májustól néha augusztusig is.
F om sa: tóságokban a kárászszal együtt a varsahalászat targya;
folyókban a hálók véletlen járuléka. A nyálkás czompó leginkább
tavakban és mocsarakban terem ; szereti a csendes, iszapos fenekú vizet,
a hol, az iszapot túrva, rovarokkal és korhadó nóvényrészekkel él ; a
vizek fenekét csak ívás idején hagyogatja el ; télen át az iszapban
megfekszik s téli nyugovót tart.
Nálunk egy kilóig nóvekedik ; azon felül ntkán.
R Ó Z S Á S M Á R N A . 6 9 3
Húsa kóvér, igen porhanyós és sok kedvelóre talál.
Flterjedes. A havasi vizek kivételével rendesen minden álló vízben
együtt tart a kárászszal. Régi Idôben mint gyógyszer szerepelt ; Tatán
és más helyeken «haldoktor» s a halászok kózhite szerint, a szigonynyal
megsebesített halakat úgy gyógyítja, hogy hozzájuk tórleszkedve,
a sebeiket nyálkájával bekenl. H e c k e l Csáktornyáról, a Balatonból
és «Erdélyból» említi, P e t é n y i a Duna, Vág, Tisza, Garam, Tu-
rócz melléke álló vizeiból említi mint olyat, a mely a folyókba csak
betéved; én a Balaton, Fertó tavából, a Velenczei tóból, a Mosztonga,
Szernye és Ecsedi láp, a Hódos és Szarvastó mocsárvlzekból és
a Berettyó, Borzsa, Körös, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos és
Zagyva mocsaras mellékéról, ragyogó változatát a Dunából (Apatin)
ismerem.
A R Ó Z S Á S M Á R N A .
Barbus fluviatilis, Agassiz.
Fojeoyei: négy hosszú bajusz ; kettó elól a felsó ajakon, kettó, s ennél
hosszabb, a szájzugon ; a hátsórényúszó elsó tüskéje fogacsos bognártüske,
az alsósórényúszó anélkül való; a száj torok felé nyiló; a felsó
ajak külónósen húsos, az alsót meghaladja.
Sugárpat: HS 3/8— 9; HO 1/15 ; HA 2/8; AS 3/5.
O P 55 60; FA 4-nél kevéssel tóbb, a kormányúszóval együtt.
A test nyulánk, hengeresre hajló; magassága — fordul meg
a hosszaságában ; a fej, külónósen orra része nyujtott, túrásra alkalmas,
majdnem kurta-ormányszeru ; a szem kicsiny (H e c k e l találóan
jegyzi meg, hogy e halnak a sertéssel való ósszehasonlítása igen jó) ;
a hátsórényúszó a test hossza kózepében kezdódik, terjedelménél
magasabb, erós csontsugara fürészes; az alsósórényúszó szintén magas,
csontsugara ellenben sima; a kormányúszó mélyen kivágott, alsó fél-
szárnya a felsónél terjedelmesebb. A héj nem terjed a fejre ; pénzei
aprók és helyen-közön kissé egyenetlenek, szélességüknél kissé hosz-
szabbak, kiálló végük legtöbbször kissé csúcsosodók.
Szín szerint a háta olajzóld, az oldalak felé e szín enyészik, s a
has felé egészen klvilágosodlk, a torok és a has fehér ; a hátsórényúszó
kékes, úgy a kormányúszó Is ; a tóbbi úszó vöröses. Néha a szín,
kivált az oldalakban, barnássárgába játszik.