G
n
::j
nem végzôdik koponyàban s a felette levò ideg nem duzzad az agy-
nak bármily kezdetleges formájává, hanem végig megtartja a hát táján
mutatkozó vastagságot. A hegyesebb, farknak vehetô részben a gerincz-
húr a vége felé mindinkább vékonyodik s végül a farkrész csúcsába
enyészik. De a koponyának s az agyvelónek a helye mégis legalább
jelezve van, mert a gerinczhúr vastagabb végzôdése táján egy pont
sotétlik (s), mely a szem csírájának, éretlen kezdetének vehetô.
Ugyane tájon, aláfelé, egy nyilás van, mely megfelel a szájnak s szélén
pillaszerüen rojtos (fe). A hasfélen, kôzelebb a farkvéghez mint
a szájhoz, egy köldökszerü haslikacs van {hl) ; e kózt s a fark hegye
kózt kórülbelól kózépen nyilik a hugygyó, még pedig kissé fél-
oldalt (/).
A hideg, szín nélkül való vérnek keringése a legegyszerübb.
S Z Í er úy AL
284. ábra. A kópjahal, kissé n ag yitva .
Megkülönböztethetö szíve nincs ; a has felóli részen a szilványüreg
[spi) alatt egy csószerü ér van, mely lüktet [ér) s megfelel a tókélete-
sebb gerinczesek szívének ; ez a csószerü s a szívnek kezdetleges, ós
alakja a száj felé eso tájon felfelé kanyarodik s itt kórülfogja a test
elsó üregét, s a gerinczhúr alatt mint fó-ér (aorta, é) fut végig.
A csószerü, minden rekesztés, billentyü nélkül való szív helyzete,
mint az állatnak a gerinczhúr után legjellemzóbb jegye, szerezte a
kopjahalnak a rendszerben a helyet s az állatrendek sorában a nevet,
mely «Leptocardii», azaz: «Csószívüek». De haladjunk tovább.
A szilványüregen túl egy más üreg kóvetkezik, mely gyomornak
vehetô ; ez elórefelé vakbélszerüen alakúl, míg hátrafelé lassankint
végbél lesz belóle, mely a hugygyón nyilik («j).
A gerinczhúr fólótt vonúl a fóideg, mely elól a szempontban végzódik
s melynek csak két elsó elágazása halad párosan és egyformán
jobbra-balra, holott a tóbbi kiágazásmind a testbaloldalára van tolva;
ha hozzáteszszük, hogy ugyanezen az oldalon még egy, tehát nem páros,
orrgödör is van, kitünik, hogy úgyszólván csak féloldalt fejlett teremt-
ménynyel van dolgunk. A háton végig s a hasfélen a fark hegyétól a
has likacsáig még oly réteget találunk, mely a sórényúszó csírájának
vehetô [uu), ez alatt pedig ott vannak az izmok.
Az állatnak lélekzése az, hogy az élóvizet a szájnyíláson beveszi, a
szironyüregen áthajtja s a haslikacson kibocsátja.
Valóban úgy van, mintha az oly tókéletesre fejlódótt gerinczes
törzsöknek, melynek koronája az ember, legelsó tervezetét látnók ;
szembeszôkô pedig az, hogy az ósforma egészben véve halsperü.
Ezt tudva, helyezkedjünk most a ma uralkodó tudományos felfogás
álláspontjára, mely a test szervezete alapján alkotja meg a gerinczes
állatok ósszefüggó sorozatát, még pedig úgy az élókre, mint a
kiveszettekre való tekintettel ; amennyiben t. i. az utóbbiak mint
ásadék alakok ismeretesek.
A fóldkéreg rétegeit a mai tudomány a bennök jelentkezó saját-
ságok, tehát állat-maradványok szerint is négy korra, ezeket ismét
tizenkét korszakra osztja, melyek egymásra kóvetkezve, mind magasabb
és magasabb szervezetü éló lényekról tanúskodnak, míg végre
a legfelsóbb emelet tetózetén, azaz a mai fóldszínen, maga az ember
él és fejlôdik.
Természetes, hogy ezt a beosztást csak a tudományos módszer
kóveteli s azt nem szabad akként felfogni, hogy valamely emelet vég-
zódésével merôben eltünnek annak alakjai is ; a beosztás nagy haszna
az, hogy az alakokat vizsgálatainkkal kóvethetjük, viszonyaikat szóval
kifejezhetjük.
Úgy áll a dolog, hogy a legalsóbb, tehát legósibb korszak lényei
sokszor az összes emeleteken maig felvonulnak ; de a míg az alsó
emeletekben nagy tômegekben éltek és uralkodtak, addig a felsóbb
emeletek felé folyton apadva, vagy még az emeletek során vesznek
ki, vagy csak néhány, úgyszólván mutatványban, élnek velünk együtt.
Ha, ezeket tudva, a lényeket szervezetük alapján kóvetjük eme-
letról emeletre, a fejlódésnek családfáját kapjuk ki, mely ágból ágat
hajt, a melynek minden ága bizonyos lények származását, szervezetét
és fejlôdését, de hanyatlását is tudatja velünk.
Jó*
F G i.i":
b"'
•>; ! ,
i ■
G <■
Gf ;
tib :