m
■I'll
: - ' i
: 'I
ì 1 1
Iti I
I
9
\ ¡
Il ft
Halász legény vagyok én,
Duna hátán járok én :
Két övedzö a kezembe,
Barna kis lány az ölembe !
A legtöbb mesterszó a következöbem van
Nines szebb élet Ininálunknál,
Az dunai halászoknál ;
Mink porcziót nem lizetünk,
Mikor tetszik, clmehetiink.
Beöpedgik a ladikot,
K i is háa yjuk mi a hálót ;
Kilnizzuk mi a letartást,
Megtraktáljiik a jó pajtást.
Ha az bárkát jól megrakjuk,
Az alattságot kiayajtjuk :
Vigan megyünk hazalélé
Az Vágduna vize felé.
Közel jár ez is:
Az halásznak jól van dolga :
Egy tanyáról a másikra ;
Ha van a h aln a k já rá sa ,
Az életnek nincsen mássa.
Famohából lüzet raknak,
Mellette otl pipázgatnak ;
Mig a halak síildógélnek
Mellette pipázva lílnek.
Egy legenda is élt valamikor a komáromi halászok száján s h o v y
tele lehetett mesterszóval. erról a megmentett két-három sor “is
tanúskodik :
Mikor az úr Jézus maga a földön járt.
Bernent az csónikba, beiiéz a tat alá
Kenyeret sem talá’ --------
Komárom százakra rúgó mestereibol s a halászatot urok ntán
lolytato ozvegyeiból manapság már csak néhány van meg mutatónak;
a hanyatlas altalános s természetes, hogy a mesterséggel annak úgy-
szolvan viragja: szokás, köszöntö, dal, hagyomány és babona' is
veszendobe megy. A mi itt eddig és ezentúl le van ,egyezve, az olyan
mintha az utolsó óra maradéka volna: javát megórizte az ósi soron ii
lalaszcsalad, a Tueá -ék családja, egy halászó ozvegy anya két fiával,
s osszeszedett némelyeket id. S z i n n y e y J ó z s e f is.
B A B O N A K .
453
A komáromi halâszember mindenkor nagy figyelemmel kiséri a
víz állását, mert ettól függ a siker; jól tudja milyen a hal járása
áradáskor, apadáskor, s természetes, hogy elóre is szeretné tudni az
áradások bekovetkezését.
Ezt a jovendót •— függetleniil minden meteorológiai figyeléstól —
Szilveszter éjszakájának titokzatos csóndjében ígyen iparkodik kisütni:
Elókeres 1 2 darab jól megtermett s lehetóleg egyforma nagyságú
vóróshagymát ; kellôképen levágja csúcsát s mindeniket kivájja ; ekkor
sorba, egymás mellé rakja s balrc')! jobbra véve, az elsó hagyma januá-
riust, a második februáriust jelent s így az utolsóig, mely deczember.
A sor meglévén, a hagymákat egyenkint színültig órlótt sóval tolti
meg, azután éber szemmel lesi az eredményt : a mely — hónapot
jelentó — hagymán a só annyira megszívja magát, hogy a lé kicsordúl,
az a kóvetkezó évben áradásos hónap lesz.
A halászok kózhite azt tartja, hogy déli 12 órakor nem jó tanyát
vetni. Ha — halászatra indúlva — az ajtón kilépnek s az elsó, akivel
találkoznak, asszony, ez rossz jel ; de a zsidóval való találkozás szerencsét
jelent.
Ha a csiviszvisz madár (nádiveréb, Sylvia turdoides) szól, akkor
áradás lesz.
Ha a káró katonája (Garbo cormoranus, kárakatna) fólfelé indúl,
akkor oda fónn nagy víz van, ha lefelé vonúl, akkor lenn van a
nagy víz.
Ha sok a serincz (Acerina Schraitzer), kóhal (Gobio vulgaris) és
orsóhal (Aspro vulgaris), ez a hal'szííkét jelenti.
Ha burrog a ladik eleje, mikor fólfelé húzzák, bizonyosan
árvíz lesz.
Ha a leszúrt stánglira apró csigák másznak, bizonyos az árvíz.
Ha a baszár- és dévér-keszeg igen nyálkás, akkor áradás kózeledik.
H A G Y O M A N Y O S S Z A B A L Y O K .
ívás.
A csuka januárban,a menyhal februárban,a balin márczius i8-tól
kezdve, a sülló márczius 2 5-tól kezdve, a ponty, jász-keszeg, harcsa
i
fe:
I’i
ih tili!
1 1 J 1 1
94 1r -! llf
I < t
P
[i A 4
I'l
■jÌilj
I ‘I
- ,J}
-
JA'i
i
I.| . :
j ' i ' '
1 A I
I ÍI
! .11 i f
I ! i.fi, i( Í
4 '
*! «P
I i f