b
'Itili:.
De az bizonyos, hogy hosszas használat révén megkopva s egy
czôkipépitménybe dobva, kezdetlegességükkel a legtapasztaltabb
ôsrégészt is megtéveszthetnék.
’Ion
55. ábra. Parák.
2. A HORGOK ÉS TUZSÉREK.
Már a kônyv élén álló egészen általános szakaszban, mely az
emberrôl és a halról beszélt, arr()l is szó volt, hogy az élô magyar hor-
gàszat az emberiség bôlcsôkorât, de fejlôdésének legmagasabb fokát
is felöleli. Az egyik véglet a czigány, a ki a rôzsatüskébe veti szerencsé-
jét, a másik a « pisztrángtudós», a ki az aczélkor egész furfangjàval s
teljes biztossággal megejti a csôrtetô hegyipatak legszemesebb, óvatos
pisztrángját.
Es ha ez ellentét álláspontjáról a horgoknak csak azon sorozatára
vetjük tekintetünket, melyek az- ôs — illetôleg ôkori ^ lelethelyek-
H O R G O K . ' / /
rôl és a magyar halászság kezeibôl kerültek; nagy tanulsâgot vonha-
tunk a szemlélôdésbôl.
A dívó beosztás szempontjából, magyar helyról a legrégibb horog
mindenesetre az, a mely a Csáklyáról való s Nagy-Enyeden a
ref. kollégium gyûjteményének disze.
Ezt a szarvas-agancsbôl készült nagy harcsahorgot az 36. ábra
természetes nagysâgban mutatja. Füle letörve bár, de megvolt; egy
56. ábra. K ô k o r î h oro g és peczek.
gonosz véletlen folytán azonban elveszett s a kipontozás H e r e p e y
tanár adatai szerint tórtént. Méltó társa ugyanazon helyról való,
s szerintem nem egyéb, mint egy nagyobb madár — alkalmasint
gém — sipcsontjából való halpeczek. Ha az ôstôrténet nyomán
indulunk, e két darabot a kókorba kell helyeznünk.
Ugy, a mint a horgok az 37. ábrán óssze vannak állítva, mondhatjuk,
hogy az emberi müvelôdésnek oly képét látjuk, a melyben a legrégibb
korszakok összeölelkeznek. Halâszati tekintetben véve, elóttünk
áll a rózsatüske képében a fa kora. alatta a csonté, melyet a kó-
korhóz szoktunk számítani ; ez alatt a bronsz és végre ez alatt a vas.
H e r .man o . a m a g y a r h a l á s z a t . 1 2
■fri, -,
m.:.
Ú '
■ U
Î ,,f
D ,4 . • ri
,I rL ¡, 1■,.
IMI