de felsô kerete kerek s igy az egész szerszám harangalakú, holott a
bôrvelyi forma felül négyszógletes s alsó óble felé kerekbe megyen
által.
A Tisza derekán, Szeged, Csongrád táján — lehet más pontokon
is — a vesszôbôl fonott tapogató letünó félben van. Itt négyágú
kávára íeszített háló alkotja meg a tapogatót, a mint ezt a 2 19. ábra
mutatja.
A kávás tapoga/ó azután, épen úgy mint a vesszôbôl fonott,
vidék szerint és kivált alak szerint külónbózó; igy a Drávafokon,
Kopácsi korül nyolczas a kávája s az egész tapogató alig mélyebb
egy régibb'idóbeli esóernyónél.
2 2 1 . ábra, B o rito V elencz ei tó kórül.
Végre Szeged táján, a Gyevi fokon (Algyó), a tapogatónak leg-
íejlettebb alakjára akadtam, mely a szerfölött ügyes szegedi halászságnak
mai korabeli találmánya.
Ez a tapogató (220. ábra) a háromsoros hálórendszerre van
íogva, a mennyiben két tükórháló kózt finom, laza léhésháló található.
Kónnyen érthetjük, hogy a borííolí hal ebben a furfangos szerkezetben
úgy nyaklik, a mint ezt a kecsegehálónál, meg a székely mará-
zsahálónál is bóven megismertük. Itt a halász bátran kiemelheti a
tapogatót s nem szükséges, hogy a borított halat kezével hajhászsza.
A míg a fonott és az egyszerü hálóból alkotott tapogatók leg-
íeljebb kótésig érók s átmérójük alúl ritkán éri el az egy métert,
addig az algyevi tükrós tapogató vállig ér és terjedelmesebb is.
A tapogató legközelebbi rokona a borító, vagy — fehérmegyei
tájszólás szerint — buréttó (221. ábra).
Ez majdnem félgómbós harangalakú s szépen egyesített nyolczas
kávára feszített hálóból való, felül megfeleló nyilással ; ezen át egy
nem egészen két méter hosszú rúd van kótve, mely nyélnek szolgál.
Világosan látható, hogy ez tulajdonképen az ósi tapogatónak
fejlett formája; s bár kezelése kissé tobb erót kiván, ez
elenyészik avval a haszonnal szemben, a mely a nyél hosszaságában
rejlik. A halász evvel a borítóval kevésbbé riasztja a halat, mint
a nyél - nélkül való tapogatóval, a melyet csak kar-távolságnyira
állíthat be a vízbe, holott a nyeles borítót, lábaitól számítva, kózel
három méterre vetheti be, tehát biztosabban lepi meg a halat.
Érdekes jelenség, hogy a tapogatónak e fejlett formájával leginkább
oly tóságok kórül találkozunk, a melyeknek nagy kiterjedésü
szélvizeik vannak, a hol tehát a halászatnak ez a neme már a természeti
állapotoknál fogva is jelentôséggel bír. Igy a 2 2 1 . ábrán bemutatott
borító a Velenczei tó kórül használatos; az ellenben, a melylyel
a tapogató-halászat tárgyalását berekesztjük s a mely válogatott
vesszókból való (222. ábra), a Fertó magyar halászságánál dívik.
IX. H U R O K V E T Ô H ALAS ZAT .
Itt ismét oly szerszámmal van dolgunk, a mely egyszerüségével
szinte reákényszerít, hogy óskorinak vegyük.
Ez a szerszám a csapóhurok (223. ábra), mely jobbára gyerek-
Herm.\n o . a magyar halászat. 22
111
'•« Çîiit) ■ ■
,R: .'.4u
Ó a I
ri - ’