îtff
N. ¡ '
'il!'
Í . ;
M
!ri
ili
55° M A G Y A R H A L A S Z E L E T .
Mihez értsen még az igazi horgász ?
Értenie kell szerszámához, a szerszámnak a viszonyokhoz való
alkalmazásához, mindazokhoz a kézbeli ügyességekhez és fogàsokhoz,
a melyek függetlenné teszik mások segitségétôl s alkalmatossá arra,
hogy minden kôrülmények között ónmagára támaszkodhasson.
Szokja meg a korai ébredést; gyakorolja mindazt, a mi lépteit
biztossà, testét hajlékonynyà teszi ; legyen mértékletes, a szabadban
kitürô : mert minél kevesebb a szokâsa és szüksége, annál szabadab-
ban mozog, annál függetlenebb, annál jobban fordithatja javára a
viszonyokat.
Ez az az lit, a melyet a WALTON-féle szellem tört; az egyedüli,
a melyen elérhetjük az, hogy a horoggal kezünkben, testi-lelki fog-
lalkozàsban keressük s találjuk meg a valôban nemes gyönyört, ennek
révén pedig a módot ahhoz, hogy fejlett értelemmel a kôzvagyonoso-
dàs javára is fordíthassuk tórekvéseinket.
Mily módon folyhat be a horgâszat a kózvagyon gyarapodására
Erre a halnak a maga természete szerint való fôlismerése ônként
vezet reá ; a módja a horgâszat is.
Megismerve a hal szaporodását, fejlôdését, megélhetésének föl-
tételeit ; tudva becsét az ember hâztartâsâban : hamar reá jövünk, hogy
a védelmére, életének megkonnyítésére reáfordított gondot ezerszeres
haszonnal fizeti meg.
Ônként reá jövünk, hogy ne csak horgászszunk, hanem gondos-
kodjunk arról is, hogy mindig horgászhassunk ; találjuk el a helyes
arányt a szaporodás és fogyasztás között.
Mihelyt egy nemzet kôrében sokan gondolkoznak így, sokan szer-
zik meg tisztán e meggyôzôdést : a halgazdaság virágzásnak indúl és
ezt azután megérezl a közvagyon is; de nemcsak abban, a melyet
pénzben lehet kifejezni, hanem a legbecsesebb vagyonban, az egész-
ségben is; mert tagadhatatlan, hogy a hal a legjobb eledelek kôzé
tartozik.
És mert W alton utódai között igen számosan így gondolkoznak,
azért vannak Angliának halasvizei telve a legnemesebb halfajokkal,
gazdag jóvedelemmel ; van horgászati ipara, mely kosztjaival, horgai-
val, szóval a horgâszat minden szerszámával uralkodik a kerek világ
minden piaczán.
A Z IG A Z l h a l a s z a t . 55
Hát fiaidban, oh édes hazám! — mikor indúl újabb lüktetésnek
az òsi halászvér, mely egykoron nyilazta a halat, mely N á d a s d y T a m á s
kezébe adta az inót és szíve Orsikáját arra ösztönözte, hogy beszámol-
jon drága urának a bevetett nemes pisztrángok sokaságával és nagy-
ságával ; mely R Á K Ó c z Y - t reávitte, hogy tenyésztó kecsegéit vásznas
fenekü hordókban szállíttassa a távol Bihar tavába !
Vajjon megérjük-e, hogy a Kárpát hosszú hegylánczának, eló-
hegységének ezernyi remek patakja ismét megnépesedik ; hogy a
ponty hizlalótavakban százezrével legel ; hogy a halászó nép száján
elnémúl a panasz s újra szárnyra kél az enyelgó dal — a nep jolétenek
e kedves virága!
Megérhetjük tudással s a tudásból fakadó erós akarattal. Mind a
kettónek mestere, forrása az éló természet megfigyelése, igazi szere-
tete, és — mint a régi jó N á d a s d y TAMÁs-nál az asszony lelke is.
Én ma is tudok egy igazi magyar asszonyt, — hátha a magyar halászat
ébredésének pacsirtája ? — a ki így dalol ;
Virágos part között szalad
Csórgedezó, hüvös patak ;
Tiszta mélye kineses bánya :
Fürge pisztráng vig tanyá¡a.
Lányok, lányok figyeljetek !
Jó tanácsot adok nektek ■.
Házastársul — ha kaphattok —
Halászembert válaszszatok.
Jól tudom én mit beszélek,
Halászélet a gyóngyélet !
— Elindúlok az urammal,
Tarisznyát viszek magammal.
A hol kiveti a horgot,
Lelek én ott elég dolgot :
Ágat hordok, tüzet rakok,
Teszek-veszek, danolgatok.
Já r a horog egyre-niásra,
Gyííl a pisztráng nagy rakásra ;
Míg elkésziU fóve, sülve
Hever az uram a ftíbe.
¡ai!
» f i ’ IÁ ;
Ti (ríUÍ:
•iFÍIÍiilfí
ffílúfil;! ! si'
( 7 ! T. :
l y i t j I y f : F :