Jázos, Ludas, Beresleg
Jai de regen Ueresleg
A «gyakoré» és a «keresleg» a koltoi szabadság foltétlen voltáról
tesznek tanuságot.
A H A L A S Z K Ö R Ö S Z T Ö L Ö .
Ez a szokás, mely már alig él s jelenetei, fôkép pedig áldása
szerint már csak tóredékeiben volt megmenthetó ; igazi halászszo-
kás, mely a bokor legifjabbik tagját, az apródot vagyis inast illette s
akkor esett meg, mikor a szerencse valami derék vizát vagy tokot
vitt az oreghálóba s az apród elôszôr vett részt a nagy fogásban.
A keresztelo tehát a halászszá való felavatás volt s úgy is mondták,
hogy «avatni».
A szertartásl az azon a hálón lévó mester rendezte házánál, a ki
a nagy halat fogta.
Estve felgyülekezett a halásznépség sokadalma, férfi, asszony,
leány, ifjú, gyerek s legelóbb is egy vagy tóbb asszony vállalta el a
« körösztanya tisztjét ».
Erre a mester kámzsaszerúen hálót öltött magára, halásztálat vett
a kezébe, a melyben Dunavíz s egy jókora kavics volt.
Az ósszehívott czéhbeli mesterek és a sokaság elhelyezkedtek,
mire a szertartást vivó mester, hálókóntósében elóáll s elkezdi az
áldást:
Atkás, DÜIIÖ, Bocskoros stb.
mint fennebb adtuk. E mondókához ékes versezetben csatlakozik a
nagy hal fogásának tórténete. Végre elólép a mester s a széken üló,
felavatandó hálászapródhoz — ki mellett a keresztanyák állanak — ,
a kóvetkezó ékes rigmust intézi, a melynek részben igen csiklandós
helyeit a komáromi halászságtól eltanúlt kóltói szabadalom e helyen
kissé megszelidítette ;
T e üvedzo nem toro,
Gúzs nem szakajtó,
Alattság után nem fiitamodó
Huiiczut akasztófára való
Besteku rafia !
Prépusórán van egy nagy la
A fa alatt egy nagy kü,
A kü alatt egy bagó :
Az bókje a . . . . fejedet,
Ugy legyen !
<J CÛ
-<H
I
C/5 'LÜ
hw>
<>-
z
<H
i k