JliH
I I
9Ì
'}
I’
rife
u
th
lA
I 9 |
1
15 I
t |!K;
«i ri'
l i i
■ID f'
4 (S :
ÎH
till
' if
D ‘
£?
4 5 4 M A G Y A R H A L Á S Z É L E T .
má)usban, a tok, viza és köcsbge augusztusban, a gadócza márczius-
ban és áprilisban ívik.
H A L F O G Á S , H A L JÁ R Á S , R E G U L A .
Télen holdvilágos, csillagos, csikorgó hideg estén legtöbb meny-
halat lehet hálóval, horoggal fogni.
Jászot nyáron napkeltekor és délelótt i i óra tájban.
Harcsát pedig hajnalban és aikonyat táján lehet leginkább fogni.
Márcziusban indúl el a márna, ponty és a tóbbi hal, kivéle a
menyhalat, mely csak az ószi hideg bekószónésével jár.
Áradáskor legelóbb indúl a baszárkeszeg, azután a gárda, a
köcsöge. Apadáskor a jász, a ponty és a karikakeszeg.
Tavaszkor áradással, nyáron apadással lehet leetóbb halat
fogni.
A buttyogatás májustól augusztusig, meleg éjszakákon járja, mert
ekkor kapdos leginkább a harcsa.
Az a halász, a ki hét kózben ott hagyja a hálót, elveszti egész heti-
beret, barmennyi tanyavetésnél lett légyen külónben jelen. Csak pénteken
szabad ott hagyni a gazdát.
Ha a hálóállításnál valamely halász fattyasparát kót, vagy az
ólmozásnál viczeütést tesz, minden hibáérí egy itcze bort fizet.
A hálóállitás, azaz a daraboknak ósszekótése közös munka s
ilyenkor a halebéd is járja. A halászlé behozatalánál a szakács mon-
dókája ím ez :
Ez a kis halacska,
Vizben szokott úszni ;
Fog is erre osztán
Az borocska csúszni.
M E S T E R S Z A V A K .
Van egy állítás, mely bizonyos halászónépek szószegénységére
vonatkozik s ez az, hogy az Északi-tenger szigethalásza mintegy hár'om-
száz szóval éri be. Érzelmeiból, a természet tüneteiból, családi életéból,
tüzhelyéból, foglalkozásáb()l nem szókincs,.hanem valóságos szó-
nyomorúság telik, oly sivár, mint a part fövenye s az Északi-tenger
egyhangu, olmos kóde. Csak meggondolni is nyomasztó érzet!
A komáromi halász csak halat is negyvennyolczat szólít külón-
R E V - K O M A R O M . 4 ) 5
külón névvel, s ez — tekintve a magyar halfajok ósszességét — rendkívül
fejlett ismeretre valí, ritkítja párját talán a fóld kerekségén is.
A halnevek, a melyeknek tudományos meghatározását a szótár-
részben kónnyen kikeresheti az olvasó, betürendbe sorakoztatva,
ím ezek:
Angvilla, bagókeszeg, balin (Bahnt), b a rá t f . sz, baszárkeszeg,
bodorkeszeg, bökle, csik, csuka, czompó, dévérkeszeg, domolykó,
dunahal, dunaponty, durda, gadócza, gócz, gócze, gorda, halszüke,
harcsa, jászkeszeg, kárász, karikakeszeg, királyponty, köcsöge, kóhal,
kophal, márna, menyhal, orsóhal, paducz, paptetü, p . . avágó, pisztráng,
serincz, sóreg, sügér, sülló, szápakeszeg (pápakeszeg), szintok,
szívaorrú-keszeg, tarka-sülló, tok (tetemestok), tintáshal, viza, vörös-
szárnyúkeszeg, zsidóhal.
Ebben a sorozatban a királyponty változat; a paducz és tintáshal
egy és ugyanaz, úgy a márna és a zsidóhal is.
Lássuk már most a tc'jbbi mesterszót is.
Személyzet; czémester, szolgálómester.
Bokor: mester, elsó legény.
Halászság: óreghalász, kishalász, kózépsó legény, legények, laptáros,
fattyúlaptáros viczelaptáros vagy viczi, koczás, piszkés, fenekes,
horgász, fisér.
Halászdereglye és ladik, a hálósoké.
Rajta: órtóke, fartóke, bálvány, perem, pórfa, bókony, tat, szánkó,
lábvetó vagy rúgófa, léhésdeszka, kolomp, gúzs, ülésdeszka, órfa,
órfafészke, peczeklyuk, czuczalyuk, iszkába, moha.
Benne, pld. kivonulàskor s a háló kivételével: szapoly, óvedzó;
ennek részei : fogóvég, kopás, toll. Kormányóvedzó ; ennek részei :
mankó, nyel, toll; merecs, czucza vagy stángli, ezen: piszkevas ;
alattság, czikló vagy cziklony, tányérdeszka, farhám, rajta matak ; vállhám,
tanyaszák, csárdakaró. pánt, gyékény, spél.
Halásztú ; ennek részei: óra, nyelve, dereka, lába, halászfonal,
islik, lajfánt, furkó; hálózacskó, bogrács, szolgafa, szolgapálcza,
moholó.
Bárkák, haltartók: bárka; részei: eleje, dereka, fara, tókéje,
rekesze, ispitája, bárkababája; nyargalóbárka, lovasbárka. piszkés-
bárka, óregbárka, élóbarka, haléló (hálóból).
-■ri
■;á;,
A 4
Tí if
rii
í 4í