f f
sfì
752 S O R E G T O K .
, A G M E L IN T O K .
Acipenser Gmellni, F i t z i n g e r .
Fójegyei: «Orra széles, háromszógü, tompavégü; alsó kózép-
ormóján négy szemólcsszerü kiemelkedés ; az elsô hátvért a legnagyobb
és legmagasabb ; a bajuszok kôzelebb állanak a szájhoz, mint
az orr csúcsához». H e c k e l szerint adva.
Már P e t é n y i , a kecsege-tokról szólva megjegyzi, hogy a 14— 15
fontos kecsege-tok nagyon ritka s alkalmasint az ilyen nagyra nott
kecsege-tok ugyanaz a H e c k e l Gmelin-tokjàval. Ez a gyanítás bizo-
nyossággá válik, mihelyt tekintetbe veszszük azt a kétségbevonhatat-
lan tényt, hogy a tokféléknél az orr a korral tompúl s ezt maga
H e c k e l is megjegyzi. A magyar halászság, mely élesen különböztet,
ezt a tokfajt nem ismeri, külön névvel nem jelóli, hanem nagy kecsegét
lát benne, a miben igaza is van. Dr. K à r o l i J á n o s ezt a fajt
nem is vette fel s én osztozom felfogásában, a midôn e fajt csak
irodalomtórténeti szempontból és leginkább azért, mert magyar vizbôl
— a Dunából — eredô példányokra alapíttatott, iktatom ide.
A soreg to k .
Acipenser stellatus, P a l l a s .
Fójegyei: orra hosszú, keskenyen-pallosforma ; az alsó kózépormó
kiszélesedik s az orrot hegye táján lemezszerüen borítja ; a bajusz a
szájhoz kózeledo ; az elsó hátvért kicsiny, torpe ; a hassorok vértjei
nagyok.
Sugárpata: HS. 1 1 /40; HO. 1/28— 31 ; HA. 10/20; AS. 1 1/17-
Vérte pete : Ht. 1 2 - - 1 6 ; O. 30—^40; Hs. 10— 12.
FA. 4V2— V3, a kormányúszót beleértve.
A test nyulánk ; a homlokvonal lapos ívben emelkedó ; a test magassága
a vastagsággal egyforma, mind a kettó a fej felehosszánál
kevesebb. Soros vértezete erósen kifejlôdôtt, de sorban állva nem
érintkezik egymással ; nagyon kirívó ; a vértsorok kóze igen apró,
fogacsos csontpénzekkel szabálytalanúl borítva. Az úszók aránylag
kicsinyek; a hónaljúszószárny hossza csak Vs'del haladja meg a test
E A J T O K . ,
7 )7
magassagat ; az alsósórényúszó a hátsórényúszó kózepével áll szem-
közt. A kormányúszó vége csúcsba kifató, konnyedén sariós gorbj-
lesu ; az alsó szárnyfél is csúcsba végzódik.
Szín szerint háta rendszerint kékesfeketébe húz, az oldalak és a
has fehéredók; a vértezet szennyes fehér; az orr alsó fele hússzínü ;
a szemcsillag sárga, néha ezüstós.
ívik : május, junius ; halászok julius-augusztusra teszik.
Fogám : rendesen az óreghálónak egészben ritkább prédája.
A soreg-tok — csillagos-tok, királyhal — a legszebb tokhalak
ozé tartozik s erósen kifejlôdôtt, nagyon szembetünó vértezete való-
ban^ úgy tünik fel, mintha a hal testén meró csillagsorok vonúlnának
vegig. A tengerbôl, seregekbe veródve, már márczius hónapban indúl
a íolyokba, ívás végével pedig legtóbbje visszatér a Fekete-tengerbe •
P e t é n y i budapesti és ercsii halászok bemondása után azt jegyeztJ
íel. hogy a sóregtok legbóvebben júliusban és augusztusban jelentke-
z.k s akkor ívik is; meglehet, hogy ekkor már seregekbe veródik és
a tenger felé igyekszik.
Nagysága, L e p e c h in szerint kórülbelól 2 méterre rúghat s ekkor
25 kgr. súlyú; P e t é n y i az Eresi mellett fogottakat 1 5 - 2 0 - 2 3
kgrmmra teszi, Vezseny mellól pedig 4 0 - 4 5 kgrammosokról is
emlekszik.
Husa finom, jóízú s igen keresett czikk; a mai konyha «dunai
pisztráng» névvel tiszteli meg.
Flterjedese: H e c k e l szerint a Duna — Komáromon felül már
Á, ^ 7~’ Hrava, Tisza — Tokajig — ; én hozzáadhatom a Körös alsó
íolyását és a Zagyvát torkolata táján.
A FA J TO K .
Acipenser schypa, G ü l d e n s t æ d t .
Fójegyei: orra róvid, széles, tompa — bornyúorr — az alsó ajak
fejletlen, a felsó egyenletes, nem öblözött ; a hát vértjei nagyok, rit-
kan állók; a két külsó bajuszszál távolabbra áll egymástól, mita az
orrnyilások szintén egymástól ; a bajusz kózelebbre esik az orr végéhez,
mint a szájhoz.
Sugárpata: HS. 10/28; HO. 1 /33; HA. 1 1 / 14; AS. 14/15.
H e rm a n O. A m a g y a r h a l á s z a t . p
fe
¡ t í ]
> 1
i !
íu r i
1
A j ' : ’ ■ I
.,âç! .
■ ! ,. ' ■ i
" , : " t 'G
G : r a i : 1
i f i r a
h a Al ii
P ;
i - H i i
” . :
f i :
• *!
■ il