ïîr
"i i'
toJ í ;
J:
■•111
. f t
ä
111 il
794 MESTERSZÓTÀR.
H a l s z ü k e — P. K. Acipenser Guldcnstædtii
B r d t . ¡u v . Tis^a m. P e t é n y i Tisza mel-
léUi halászok szájából a kôvetkezô magyarázatot
kapta : «A halszüke akkor jön, mikor
szíikén van a hal». Innen a név. A faj
kétségtelen ; a névvel együtt gyüjtóttem.
H. O.
H a l s z ü k e — Kresznerics — «Fliinder»-nek
magyarázva, a mi helytelen. A «Flunder»,
Platessa flesus, tengeri hal, mely folyóinkba
nem jár, nem szük, hanem lapos. A'«ha l szüke
» az Acipenser Güldenstädtii B r d .
kivált az aprajának a neve.
H a l s zü k i — NyelvSr — Acipenser Güldenst
ddtii B rd. ; ifjú. Györ.
H a l t a po g a t ó — Kirälyföldi —- I. Tapogató,
Boritó stb.
H al TAPOGATO — Ujfalvi-Szikszai XXI. sz. —
verriculum ; itt hibásan a kétkózhálóval
egybetévesztve.
H a l t a r t ó — Kresznerics — 1. Bárka, Rütó,
Rojtó stb.
H a l t a r t ó — Miskolczi Gáspár — fával
vagy kóvel béleit ásovány, a melybe a
halat máshonnan hozzák.
H ai . t a r t o ba r k a — Ujfalvi-Szikszai x v i .
század — Ichtliyotrophium.
H a l t a r t ó r e k e s z , a v a r s á s la d ik o n s tb . lá d a
h e ly e t t . *
H a l t e j — Kresznerics — a himhal spermája,
termékenyitò vagy fiasító nedve.
H a l t e j e — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. —
lacteum intestinum.
H a l t e t ü — Kresznerics — halakon élóskódó
rákok, mint Leniæàk, Dichelestidák, Ca-
ligidák és Argulidák.
H a l t ó r — Sq. Molnár Alb. — általános kifejezés,
mely mindenféle szerszámra illik.
Excipula.
H a l v a c zo k — Bodrogköz — az a hely, a hol
valamely hal állandóan tartózkodik, mint
lyuk, gódór, gyókér, kó stb.
H a l v a s a r — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —
Ichthyopolium, forum piscarium.
H alvarsa — Doroszló, Bácsmegye — I. Szárnyasvarsa.
H alvede r — az ókor értelmében — hal-
szállitó füles edény, illetóleg ós bogrács
is; az archæologiâban legtóbbszór
«cista».*
H a l v i já s — Máramaros, Visk — a hal ivása,
párzása.
H a l z s í r — Duna, Tisza, Körös — a hol a
halat hasitják, sózzák és száritják, ott a
kicsapott belekból s hasitásra nem alkalmas
kisebb halakból halzsirt fóznek.
H a l z s í r k a n á l — Körös-Tarcsa — késalakra
faragott kavarófa, a melylyel az üstbe gyüj-
tótt halzsigereket fózés kózben kavarva-
vágva tórik, hogy a zsir felszállhasson.
H a l z s í r s z e d ó — Körös-Tarcsa — mindenesetre
ósi szerszám : egy nagy Anodonta
jobb kagylófele nyélre alkalmazva ; igen
jó kanál a halzsir leszedésére.
H ám — Saród — I. Öv.
H ámfa — Karád — I. Apacs.
H ámo z n i — XVII. századbeli szakácskónyvek
— a halról is : «Az czukajat igen szepen
meg/iamoqd», t. i. a héjjától megtisz-
títani.
H a n y a t t f o r d ú l — Miskolczi Gáspár — a
delfín, mikor a prédát csalja ; hal értelmében
mondja.
H a n z s é k — Hegykö — a zsombik ; jelesen
az egyes.
H á n y k o ló d ik — általánosan - - a hal, mikor ^
kivetik a szárazra.
H a r a pó h o r o g — B . Szabó D á v id — a kosztoshorog
értelmében.
H a r á n t c s o n t — os transversale.*
H a r á n t n y ú l v á n y — apophysis transversa spinosa.*
H a r c s a — Silurus — I, Lesó Harcsa.*
H a r c s a — K . — Silurus Glanis L. A tót :
hrca névvel egy tóból fakadt. G a l g ó c z i -
nál (1Ó22) megvan.
H a r c s a — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —
Silurus, barbota, mullus, perottis, barbel-
lus, barbo, trigla. Itt csak Silurus a helyes.
H a r c s a — Janua 1729 — Silurus Glanis.
Raja alatt fel hozva.
H a r c s a f é l é k — Siluroidei, mint család.*
H a r c s a f é r e g — Komárom — a Palingenia
longicauda álczája.
H a r c s a h o r o g — Keszthely — legnagyobb
fajta ; ¡na 50— 40 óles ; kizárólagosan magyar
kovácsok munkája és régies alakú.
H a r c s a p o n t y — Mitterpacher — Barbus
fluviatilis A g . ; a bajuszától eredó jellemzó
elnevezés.
MESTERSZÓTÀR.
795
H a r c s a p u n d r a — Silurus Glanis L. juv. Az
ifjú harcsa. Bodrogköz.
H a rd s c h a — Bloch — I. Harcsa.
H a r g á s z o — Gócsej — I. Horgász.
H a r o g — Egyházas-Oláhfalu s általában Székelyfóld
— halfogó horog. Gocsejben is így.
H a r o g i n — Egyházas-Oláhfalu — I. Pekle,
Patony.
H á ro m l á b — Komárom — hálófoltozásnál
három kiszakadt szem.
H a r t s a — Orbis pictus 1708.
H á r t y a — epidermis.*
H a s a s z á r n y a — Szeged — a hasúszószárny
(p. ventralis).
H a s ít a n i — xvi. századbeli szakácskónyvek
— a halról is ; «hámozd es hasicz, vagd
fel»; — felhasítani, hogy a belét kivethesse,
felvagdaini darabokra. Az éló nyelvhasználat
szerint a halat hosszában úgy
felhasítani, hogy a két felét csak a has
bóre tartja együtt, hogy igy száritásra
kiakasztható legyen.
H a s ító — Balaton, népiesen «hasittó», az a
kés, a melylyel a halakat felhasogatják ; 1.
Hasítani.
H a s ító — Körös-Tarcsa — az az ember, a
ki a halal hasítja. Nem halász.
H a s ító a s z t a l — Balaton — a melyen a
halak hasitását végzik.
H a s ító d e s z k a — Körös-Tarcsa — a halat
nem asztalon, hanem deszkán hasitják,
mely két kis széklébra van téve; iovagolva
ülik meg.
H a s ító t a n y a — Szeged vidéke ~ állandóbb
tanya, kunyhóval, terító karózattal, hol a
halat hasitják, sózzák és száritják.
H a s l i k a c s — Poriis abdominalis.*
H a s ú s z ó s z á r n y — pinnæ abdominales.*
H á t r a m a r a d o t t s z á r n y — Keszthely — ; hálóhúzáskor
az a szárny, a melyból kevesebb
került ki ; I. Ósszevárni.
H á t s ó r é n y ú s z ó — pinna dorsalis.*
H á t u l só h o m lo k c so n t — os frontale posterius.*
H á t u l só t a t — Csongrád — a lélekvesztóben
a far táján meghagyott rekesz, egyszersmind
erósités és ülóhely is.
H á t u l só v e r s i k — Karád — I. Vörcsök.
H e g y — Ecsedi láp, B ö r v e ly— szilárd, külónben
sík fóld a lápok kózótt.
H e g y e n j á r ó — Balaton, tihanyi óshalászat —
az a halász, ki Tihany félsziget ormait
meghágja, hogy látott halra kitekintsen.
A tihanyi 7 halâszbokor hét hegyenjárót
tart. Ez a hegyenjáró igazgatja jeleivel a
látott haira iramodó hajókat.
H e g y e s k e c z e — Szeged — 1. Hosszú kecze.
H e g y e s o r r ú k e c s e g e — Janua 1729 —
Acipenser Ruthenus L.
H e j — B . S^abó D á v id — I. Halhéj, Pik-
kely.
H é ja s kó v iha l (Heas k. h.) Gobio fluviatilis
Cuv. G a l g ó c z i 1Ó22.
H é ja t l a n kó v ih a l (Heatlan k. h.) Cobitis
barbatula L. G a l g ó c z i , 1Ó22.
H é j j a — Balaton-Füred — a halnak = pikke-
lye ; de itt csak addig igy, a míg a halon
van ; levakarva ; pénz.
H é j j a s f é r e g — Kuthy — rák.
H e r in g — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — alee,
halec, arenga, arenga passa, harenga. Alee
infumatum ; a füstölt hering tehát már
ismeretes volt.
H e r i n g f é l é k — Clupeoidei, mint család.
H é r i n g h a l — R k . — Pelecus cultratus L.
Duna m. némely ponton.
H e r n y ó — Székelyfóld, általánosan — a giliszta.
H íg v í z i h a l á s z a t — általánosan — tavaszi,
nyári, ószi halászat a be nem fagyott vizeken.*
H íg v í z i s z e r s z á m — Tihany — nyári és
ószi halászathoz való óregszerszám ; ellen-
kezóje a jegesszerszám.
H inaar — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —
ulva, alga.
H ín á r — Agárd — minden tómótten álló
oly nóvény, mely a víz szine fólé nem
emelkedik.
H in á ro s — általánosan — fenékról; kelló
nóvényzettel benott víz, melyben nem lehet
halászni.
H ín á r o s v í z — általánosan — a melyben
sok vizinóvény terem, mely a halászatot
nehezíti, néha lehetetlenné teszi.
H iz l a ló t ó — Tata — az az óreg tó, a
melybe a nevendék pontyokat megnóvesz-
tés végett beeresztik és csírázó árpával
tartják ; a hármas forgó utolsója, a melyból
a halat fogyasztásra halászszák.
ir l u
fií-3
I T
‘‘i'vL' ; V