Di
..I.:
390 T E R M E S Z E T H I S T O R I A .
rendí! hajtó és egyszersmind kormányzó szerkezet, a kormányúszóval
felszerelt fark egészíti ki (F), melynek a haladás irányából felváltva
való kitérését, mely természetesen kétoldalt tórténik (F, F), látjuk.
Mindaz, a mit a mechanika eddig a hajó kórül elért, merô gyarlóság
a lápi póczhal úszószerkezetéhez képest, melynek minden egyes része
CD B n C
Ab ra . A l á p i p ó c a h a l s z e m b e n á l lv a .
irány, kiterjedés és cselekvó tevékenység
szerint módosítható s a melyhez az is
csatlakozik, hogy a hal még fajsúlyát is
módosíthatja, tehát a vízben a színtájat
változtathatja !
A hal, farkának egy iklandva-csavaros
lókésével — a midón tóbbi úszószárnyait
lefekteti — nyílszerü sebességgel halad ;
— egyszerre felállítja hónaljúszószárnyait,
csavarosan mííkódteti és csavaros mozgásba
hozza hátsórényúszójának végét is ; ez elég, hogy rögtönösen
megálljon. Farkát teljesen nyugtatva s csak hónaljúszószárnyát mü-
kódtetve, fejjel fólfelé, merólegesen áll meg a vízben; — a hónaljúszószárny
járását csillapítva, fejjel lefelé, tehát tótágasba áll meg; a
jobb hónaljúszószárnyát erósebben járatva, a bah kissé bevonva,
teste elejével lassan balfelé kanyarodik ; szóval minden mozgást meg-
tehet, a mint ez lesve-rabló természetének oly jól megfelel.
Rendkívül érdekes, hogy ez a kis hal prédáját, mely apróbb
halakból és úszó rovarokból telik, a szó azon értelmében megczélozza.
Úszószerkezetének óvatos, lassú mükódtetésével kelló irányba
helyezkedik, kelló távolságra kózeledik ; egyszerre nagyot lók a préda
felé s ha elhibázta, újra kezdi.
Az ember vízijárómüve, a legtókéletesebb is, csak gyarló utánzata
a halnak. Lemásolja a hajó testén a vetéló alakot; merev, tollas
evezóivel a csavaros és emeltyüs mükódésü úszószárnyat ; a merev
timonnal az emeltyüs és csavaros kormányúszót ; a hajó-fenék merev
ormójával a hal úszósórényzetét és teste hajlékonyságát. Rendkívül
érdekes a szegedi csónakosok u. n. iklandása, mely bár tókéletlenül,
de mégis a halfark mükódésének utánozása. Az iklandó elhelyezkedik
a csónak farán, egy ott levó vájásba helyezi el az evezó nyelét s a
tollat a vízbe merítve, sajátságosan kavarja a vizet ; a kavaró mozgás
ósszege egy 00, s a csónak halad ; a mint pedig a halász inkább jobbra
vagy balra kavar, a csónak kormányozható is. Természetes, hogy a
csónak merevsége, úgy az evezó tollának változhatatlan lapja, a
haléhoz —• szervezetéhez és mozgásához — képest csak gyarló haladást
enged s ez a haladás nem Is hullámosan kigyózó, hanem tórt
vonalban nyomúl elóre.
A hal farka a kormányúszóval egyetemben alapjában ezt az iklandva-
evezést végzi , holott a hónalj és hasúszószárny inkább dalladzva
evez, s hozzá mind a kettó még csavar is ; a hát- és alsósórényúszó
pedig arra való, hogy a halat a felblllenéstól megóvja; ha mindezekhez
hozzáadjuk, hogy az úszószerkezet minden része a hal akaratának
van alávetve, be kell Ismernünk, hogy az egész valóban tôkéletes, s
hogy vízijárómüveink tókéletesbítése is legfóképen a hal úszó szerkezetének
megkózelítésétól függ.*
Evvel megszereztük volna magunknak az úszás általános képét és
fogalmát s kónnyen megérthetjük, hogy már az úszószárnyaknak és
sórényeknek elhelyezés és terjedelem szerint való külónbsége is,
a mint az a halak családjainál és nemeinél tapasztalhatô, az úszva-
mozgásra nagy befolyással van s még fokozódik a hal testalkatának
külónféleségével, végsó kóvetkezésben pedig mind a kettó elhatározó
befolyást gyakorol a halak táplálkozására, életmódjára.
A magunk halait tartva szemünk elótt, a külónbségek így alakúlnak
;
1. A sügérféle halaknak két hátsqrényúszójok van ; a hasúszószár-
nyak a hónalj úszószárnyak alá, tehát elóre vannak tolva.
2. A pontyféle halaknak egy hátsórényúszójok van ; a hasúszószár-
nyak a hónalj- és alsósórényúszó kózé, kórülbelól kózépre esnek s
gyakran a hátsórényúszóval szemben állanak ; néha az utóbbi tetemesen
hátrább áll.
* JegjF^et. A ropülésre és uszásra — külônôsen a lialéra — vonatkozó ismereteink
nagyon gyarlók és hézagosak, holott tudományos meghatározásuk nemcsak valóban szép,
hanem a gyakorlatra kiható feladat. A midón P r e c h t l a madarak ropülését tárgyalta, a
hajócsavar még nem volt ismertetve s ezért a különben kitünô búvár a madárszárny csa-
varosságát nem vette tekintetbe, valamint nem veszik tekintetbe azok sem, a kik még ma
is «röpülo gépeken» törik az eszüket. Igy vagyunk a hai úszószerkezetével is, melynek
kiismerése az erómütan legszebb föladatai kôzé tartozik s melynek megfejtésére már az is
¡ngerelhetne, hogy pld. a pisztráng úszószerkezete, mely aránylag nem is nagy felületü,
legyózi a 4—6 méter magasból lezuhanó viztömeg nyomását s ellenében fólszárnyal.