724 FÜRGE cselle.
mélyen fecskefark-vágású, leghosszabb sugarai majdnem fejhosszasá-
gúak; a héj pénzei jól ráforrottak, kózepesek, 8— 10 csillagsugárral.
Szín szerint a hát sótétszürke, aczélkékbe húzó, a has ezüstós ; a
sótét oldalpászta a szemen át vonúlva, sokszor az orr csúcsáig kivehetó
; szélessége — a test elején — rendesen három pénzre terjed, a
fark felé keskenyedik, a farkon azonban ismét szélesedik ; megjegyzendó,
hogy ez a pászta egészben felhós, elmosódó. Valamennyi úszó
átlátszó, foltok nélkül való.
í v ik : ?
Fogása : inkább vél etlenség.
Az AGAS S iz - c s abak eddigi tapasztalatok szerint a nagy folyóknak
csak mellékvizeiben te rem ; életmódja mé g ismeretlen.
H e c k e l nagyságát kórülbelól 1 2 cm. - re teszi.
Flterjedés : H e c k e l a Drávából említi ; K r i e s c h J á n o s a Vágban
gyanítja, hol a tótság «doktorka» néven ismerné, mi találna a Svajcz-
ban éló «Aerztele» névvel.
A FÜRGE CSELLE.
Phoxinus laevis, Agassiz.
V ! tábla , 2 Ì.
Fójegyei : Kis halacska ; teste hengeresre hajló s csak farkrésze
lapított ; orrarésze igen boltozatos s az alsó állkapcson túljáró, az
oldalvonaí tókéletlen, rendesen csak a hasúszószárnyak tájáig ép,,
azontúl szakadozott, vagy néha hiányzik is.
Sugárpata: HS. 3/7; HO. i/i 5 ; HA 2/8; AS. 3/7.
OP. 80— 90. FA. 5, a kormányúszót beleértve.
A szín- és az oldalvonaí külónbózó kifejlódése szerint nagyon változatos
halacska sok okoskodásnak volt már tárgya és sok szerzó
külón fajokra bontogatta; de maga H e c k e l , a ki egyik változatát
M a r s i l i u s tiszteletére Phoxinus Marsilu név alatt állította fel, fómüvében
elismeri, hogy a faj nem tartható fen s csak változata a fürge
csellének.
A test legnagyobb magassága talál a fej hosszával s átlag ötször
fordúl meg a hal egész hosszában ; a test szélessége, illetóleg vastagsága
a magasságnak Vj-da, innen a hengeresség. A száj kissé torok-
FÜRGE CSELLE.
felé nyiló, zuga az orrnyilás vonaláig terjed ; az orrész ívesen lecsapott,
a hatvonal igen laposíves. A hátsórényúszó a test második felének
■elejére esik, a hasúszószárnyak és az alsósórényúszó kózótt kórülbelól
kózépen áll; az alsósórényúszó az elóbbinél rendesen valamivel magasabb
; a kormányúszó csak kiszélelt.
Az oldalvonaí csak ritka esetben terjed a farkra is, rendesen a
hasúszószárnyak táján enyészik el. A héj finom és igen apróka pénzekból
alakúl, melyek csak nagyitóval számiálhatók meg; cserepesen
féhg egymásra borúlva, a mellen, torkon, néha a hason a hugyuyólv
is hiányzanak. '
Szin szennt a fürge cselle teljesen megérdemli azt a hasonlatot,
a melyet P eTOnyi jegyzeteiben reá alkalmazott, hogy t. i. a halak kózótt
kohbri. Külónósen ívás idején s kivált a tejes hal a legszebb színektól
csak úgy ragyog. A hát sótét kékeszóld, kózepén s a testen végig egy
fekete csik; az oldalak zóldessárgák, fémfényüek; a száj kálm.V
piros. a torok fekete, a hónalj- és hasúszószárnyak halaványvórósek •
az alsósórényúszó kódós, feketésen szalagos; a szemcsillag ezüstós’
aranyos lehelettel ; a napon, a megvilágítást változtatva, a pofák és
oldalak a szivárvány színeiben játszanak ; de nagy a változatosság is,
külónósen a feketés testfoltok tekintetében, sót akad tiszta fekete is,’
■a melynel azután csak a pofák ragyognak. Az ikrás egyszerübb!
Ivik : áprihstól kezdve ; néha még juniusban is.
Fogasa : pisztránghorgászok véletlen prédája ; gyakran pisztrángra
való jó csalinak fogdossák.
A fürge cselle eleven, ügyes halacska, melynek testalkata sokban
emlékeztet a pisztrángéra, melynek társa és prédája egyaránt; szereti
a tiszta, sebes, kavicsos-homokos fenekü vizet s annak kivált oly
helyeit, a hova más hal nem igen férkózhet; mindig seregesen jár, a
víz színéhez kózel sürgólódik; óvatos, félénk s ha megijed, hanya’tt-
homlok, Igazán vaktában menekül. H e c k e l az egykoron Selmecz-
banyan elt R u s e g g e r nyomán megemlíti, hogy a fürge cselle ijedté-
ben ezer ólnyire is beiohan a bányák vizébe. A sótétségben rekedt
csellék nem pusztúlnak el, hanem alkalmazkodnak. Igy L o v a s s y
S á n d o r tanár Nagy-Róczéról küldótt nekem egy párt, a mely egy
mely kútból került, hová valami véletlen sodorta s a hol e halak szí-
nóket vesztve megszürkültek.