IV. R E V -K O M Á RO M .
Két képpel.
A torténeti hagyomány szerint, mely II. Béla királynak i 138-ban
kelt szabadalom-levelében gyökerezik, K e t e l vezér volna az, a ki
Komárom oslakóit telepítette, még pedig eredetileg a Csallókoz komáromi
részén: s ez az oslakosság, mint «kumai magyarság» járja a
sort a hagyomány ködös mezején.
E hagyomány azonban valószínúség szerint majdnem bizonyos-
sággá izmosodik, mihelyt mint szájról-szájra öröklödö hagyományt, a
sokszor ebból fakadó régi irott emlékekkel együtt csak indító oknak
veszszük s a bizonyító erót az élet s a hitelesség szerint kétségbe
nem vonható, még ma is észlelhetó tényekben és jelenségekben keressük.
A « Kumai magyarság» minden bizonynyal azt mondja nekünk, hogy
ezek az óslakók a Kuma folyó területéról szakadtak a Duna mellé
a népvándorlás nagy áradatával ; a Kuma pedig a Kaszpi-tengerbe
. szakadó folyó, melynek az a tulajdonsága van, hogy a nyári évszak
delelóje táján nem éri el édes anyja kebelét — mint eléri, P e t ó f i
gyönyörü képe szerint, a kis Túr a Tiszát — , mert elnyeli a szomjas
homoksivatag.
Kuma folyó, Kaszpi tenger, egybevetve avval, hogy ezeket a
messze keleti vizeket mindenkoron halászó népek lakták, lakják, fól-
keresték és fólkereslk ma Is — tatárok, persák s mások — s egybevetve
avval, hogy Komáromnak és kórnyékének — jelesen Guía és
Naszvád kózségek — népe minden korban halászó nép volt; a hagyomány
és II. Béla király szabadalomlevelének állítása, hihetóségben
erósódik.
S e hagyomány hitele megizmosodlk, mihelyt látjuk, mi mindenféle
vonatkozás mutat a halászatra. Itt van Keszegfalva, Tany hely-
ség nyilván az ósrégi «Thona», «Tana» és a mai Tanya halász
Cü
'<h
w
o
Ziw
^ i N -« ir>
-<
<
3:
o
Ûz
>
o y.
-CJ Pí