C Z E G E .
A tôrténeti halász mesterszavak között a czége talán a legérde-
kesebb, mert helységek nevével kapcsolatos, mélyen bevág a szótárirodalomba
s magyarázókra is talált.
Régi okiratainkban a halászattal szerves kapcsolatban állva, néha
a vejszével is osszetévesztve, igen gyakran akadunk reá; természetesen
ingadozó helyesirással.
Inie a példák; «Chege 1248-ban, Zeege i2Ói-ben, Zege 1303-ban,
Zeyge 1 383-ban, 14 2 3 -ban, Zeyge 1430-ban, Zegge 1438-ban,
Szegje 1368-ban, továbbá 142 3-ban és Segis-ió 103 3-ben.
Az egyik magyarázó a bárkával hozza kapcsolatba,* mi meg nem
állhat, mert a bárka az okmányokban megvan külonboztetve. J e r n e i
már i'198-ból, F e j é r i 288-ból jegyezi fel mint halélot, azaz viváriumot.
Egy másik magyarázó a szeglettel — a fok értelmében — veti
össze,** a mi szintén meg nem állhat, mert haliogó természetét a vejszével
vaiò felhozàsa kétségtelenné teszi.
A szótàrak között M o l n á r A l b e r t kózelit a helyes értelmezés-
hez; nàia decipula. Falle für Vögel und andere Thiere» és
«Decipida egérfogó, tôr, kelepige,» végre «Excipida lesháló, halton.
Már P â r i z - P a p a i biztosabb ; nàia excipula, » az « Excipula»
pedig «haltartô bárka»; noha ez «vivarium», mely soha kétséges
nem volt.
M o l n á r ALBERT-nél még egy nevezetes vàltozatra találunk, ez a
«Tendicida, tôr, c^ekle, kelepfze».
Egészben kimondhatjuk. hogy e kiváló szótár-íróink, S^egye,
Szegye alatt olyat értettek, a miben a hai megfogódzik, vagy fogva
tartatik ; a Czekle is fogószerszàmot jelentett.
Mindezekhez hozzájárúlnak még bizonyos vizmellékek helynevei,
a melyekre már reá utaltunk, t. i. ; Czege, Nagy-Czég, Kis-Czég, Czégény
s azonkívül Csege is, a melyek folyók, vagy mesterséges tavak
mellett épültek.
* R ómer F ló r i s : »Egy par szó a M. O. halászatról stb. G yóri tòrt. és i ég. füz.
1861. I. p. 558— 59.
* • SziNNYEY JÓZSEF, Vasámapi U¡ság 1865, 14, 1 5 . sz.
A meglehetós bonyodalomnak azonban véget vet egy halàsz-mes-
terszó és szerszám, mely Bereg magyar halàsznépénél, fóképen a Borzsa
folyón — és állítólag a Székelységnél is — divik, s a melynek neve
«cgége».
Ez a czége a rekesztésnek oly módja, hogy a hai kénytelen az àt-
járást egy ponton megkisérteni ; de épen ezen a ponton, az u. n. ka-
pùban, van alkalmazva a zsákalakú háló, vagy a vesszôbôl kötött
bocskorvarsa.
A Székelység patakjaiban kòvekbol rakja a czégét; az az V alakú
kógáttal zárja el vagy fogja át a patakot s a nyilt csúcsba alkalmazza
a bocskorvarsát, s a pisztrángot gübüló rudakkal kergeti belé.
A Borzsa halász gerendával fogja át a folyót, husángokból sóvény-
szerú' verést illeszt hozzá, kózepén nyilást — kaput — hagyva,
állítja be a «gamzsahálót».
Ez tehát rekesztés (clausura) is, — kelepcze, decipula, excipula,
szégye és szegye is; s hogy a többi is ez alá tartozik, az nem szorúl
magyarázatra.
Könnyü immár megérteni, mit mond az 1261-ki okirat evvel;
«clausura Tyclæ Zeege vocata», vagy az 1303-kI «laquees piscium
vulgo Zege vel Veyzhel». stb.
És érthetókké lesznek a helységnevek is, Csege mellett czége
fogta át a Tiszát; Czege, Nagy- és Kis-Czég mellett a mesterséges
gát a czége, a zsilip a kapuja.
A midón kónyvem e része már be volt fejezve, sót birálatra is
kiadva, S z i l y K á l m á n barátom hgyelmeztetett a «Régi Magyar
Kóltok Tárának» elsô kotetére, mel)' 1877-ben jelent meg S z i l á d y
A ron kezébôl — tehát kiválóan szerkesztve és megvllágítva. A Pan-
nonia megvételéról szóló ének egyik versszaka — p. 7. 1 3 3 — ezt
mondja;
Árpád juta magyar néppel,
Keiem foldéii a Dunán eikelének,
Az Csekcn ók csekének.
S z i l á d y Á r o n a jegyzetek 243. oldalán rögtön helyes nyomon
indúl, a midón ezt a Chechen szót a csege. cseke szókra vezeti reá
és K r e s z n e r i c s nyomán a legjobb citátumot választja t. i. 1261-ból
a «duabus clausuns TItie Csege vocatis». Még jobban találja el a
6*
! íL ..P'í ,
:t u '. N1 ^ ii-l
‘híT 5 ) i
'TIT'mLÜÍ
'«.'•i
•fp -i