6 io T E R M É S Z E T H I S T O R I A .
szerkezet és elhelyezés tekintetében sokféleképen módosulnak s igy
a halak megkülônbôztetésében, mint igen fontos ismerteto jegyek
becsesek; ezenkívül a hal életmódjára nézve is rendkívül fontosak.
A legtöbb úszó legyezô módra mozgatható csontos sugaiakia
feszül, mely sugarak köze hártyás. Az úszósugarak vagy egyszeruek,
vékoiiyság mellett simák és hajlékonyak ; vagy erôs, merev, hegyes,
nagynéha fürészszerûen éle-
zett tüskék (290. ábra A, ß)
vagy rovatosak és percze-
sek s ekkor végükón több
sugárra bomlók (290. C).
A tüskék és sugarak elhe-
lyezését és viszonyát, mely
soknemüen változik is.a 289.
ábrán szemlélhetjük, hol a
hátsórény (f/S) fûrészes tüs-
kével {ts), az úgynevezett
bognáriüskévelkezdôdik, holott
a többi sugara [us) per-
czes és a végén foszlott.
290. .ibra. A a ponty b c gn à rtü sk é ie ; B a süg é r tüshèie
dévér perczes silga ra ; H « « a tiisk e ta r tó csontok.
C a
Az Úszósugarak között
2 9 1 . ábra, a a v á gó tok, b a sü g é r kormánysórénye .
állomány tekintetében igen
sok átmenet van ; majd cson-
tosok, majd porczogôsok,
majd merôben fejletlenek,
mint például a pisztrángféle
nemes halaknál a második
hátsórény, mely majdnem kocsonyás s innen kovér úszónak mondjuk.
A kormánysorény (289. ábra KU) szintén sugaras s alak szerint,
hol elkerekített, hol lándzsás, néha f é Ispányú (291. ábra a), majd kétspárnrú
(291. /)•
Az úszószárnyak, sórények és kormánysórények szerkezeténél, az
úszósugarak és tüskék száma sokszorosan változik s így az úszásra és
a fajok meghatározására is nagy jelentóségü.
A hal testének takarója két rétegból alakúl. A legfelsó vékony,
lágyan-kocsonyás, kónnyen szakadozó hártya, a melyben a nyálkát
A HA L s z e r v e z e t e . 6 1 1
bocsájtó sejtek is rejlenek; alatta van az erós, rugalmas bór, a melyben
a halpénzek, vértek stb. gyókereznek.
A halpénpek csontos — inkább szaruszerü — , legtöbbször vékony,
kerek alakú lapocskák, melyek tóbbé-kevésbbé mélyen abórben gyó-
■kereznek s a melyeket a felsó hártya vonja be.
©
-292. abra. Halpénzek. i. kerek halpénz (m en yh a l); 2. az ángolna, 3. a csuka, 4. a küsz halpénze, 5. tüskés
halpénz ( sü g é r ) ; 6. az oldalvonalban fek vó likacsos halpénz (k á rá s z ) ; 7. a v á g ó tok e g y h á tv é r t je ; 8. és 9.
szé tsugárzó szintartó sejtek.
Ezek a halpénzek legtöbbször úgy borúlnak egymásra, mint a
házfódél cserepei, ritkábban épen csak ósszeérnek, mind a két esetben
pedig megalkotják a hal héjját ; néha külónválva állanak s ilyenkor
gyakran a bórbe temetkeznek. Némely fajoknál reátalálunk ormós
pénzekre is, melyek a has élét alkotják meg s emlékeztetnek a háztetó
gerinczét takaró cserepekre (kele- és alóza-halj.
Alak szerint a halpénzek kerek idomúak, karajosak, tövükön tüskésen
érdesek, vagy vértszerüek ; majd egy kózpontból körkörösen
5 9 *
i I
- ri U
ii* 1 r J
’ f e I f i a A,
Nía
i
urii
ÓH'f ■ ....
I’ri
f ' I
ll “ iriri
rH
1
'S Iv’
f ' r i i '
uri'' ri’'i i ! •
iIlrii jiroiiifTrir i’1h1
' f f i .
uri'
Iri
f i f i 'W Ó ; ; . : ,
Mi
r i v f i f i .
.,u.¡: Vi
."■7-7
■ 177
'■ >il
' V
. J ji