î
a
ftîM
i i ■
‘i
•MU:-Ti
'h
,ui;
1 !'
lì
"ri
■]!
fii-f
t.!
Í
i ' L
' 8 8
[ 'H :
A szájmozgás ilyenkor a viz szinén látszik, köröket hány, akár a
vízbedobott kô, avval a külónbséggel, hogy a körök szakadatlanúl
keletkeznek.
A Mosztonga menti magyarság — leginkább Doroszlón —
ekkoron «pipáló halra» jár. Finomra kihegyezett, éles szakás, négy-ót
ágú szigonya hosszú léczre van erósítve, úgy,'hogy a lécz lapja a
szigonyéval ósszevág. A halász a szigonyt vízszint tartja, a ladikot állva
lassan tologatja; állva azért, hogy nagy szemkóre legyen. A mint meg-
pillantja a vizen azokat a köröket, biztos szemmel kiméri a távolságot
és az irányt s úgy dobja a szigonyt, hogy lapos oldalával siklik a vizen
s csak a vasa jár kissé a színe alatt, fején vagy nyakszirten vágva így
a halat.
A vaktában való szigonyozás a folyók padmalyos s olyan helyein
dívik, a hol a fenéllen sok gyókér, tóke he ver ,mely a hálóval való
halászatot nem engedi; f.rvényekben, a hová a halak ósszesereglenek
és végre tavakban régi aljú nádüstc'.kók tóvében,. tómí'.tt nádfalak
szélén, a hova a nagy halak elfekszenek.
A halász hosszú nyélre — négytól hat méterig — rávert szigonynyal
találomra döföget; pontos helyismeretból s a multban tett tapasz-
talatból indúlva, nem ritkán czélt is ér.
A vaktában való szigonyozást második képünk ábrázolja azon a
vidéken és vizen, a melyen legsûrûbben s legrendszeresebben üzik,
t. i. Magyar-Velencze tavánál, a Balaton kis ócscsénél.
S mint mindenben, ebben is átmenet van. A vaktában szigonyozó
sem egészen a véletlen embere. Eles szeme megvigyázza, fóképen
a nádüstókók szélén, a tükór felé s ritkásan terjedó nád, káka és
gyékényszálakat, a melyek abban az irányban, a melyben egy-egy jó
ponty vagy csuka indúl, egymásután megmozdúlnak ; úgy, a mint az
irányt kiveszi, kitudja azt is, hol állhat egy adott pillanatban a hal ;
oda dóf és megvan.
És ha a halaspiaczot figyelemmel kisérjük, sokszor akadunk
‘csukára, pontyra, melynek teste sajátságosan el van górbülve, oldalán
nagy hegedések vannak: ezek mind a vakszigony nyomorékai ;
kiszakadtak a kegyetlen szerszám ágai kózül, hogy utóbb mégis
hálóba kerüljenek. «Incidit in Scyllam qui vult evitare Charybdim ! »
A magyar ozigony az egyágún kezdódik, mely alak és megerósítés
szerint mindenesetre a legósibb forma: van szembeálló ágú is s a
kettóstól a nyolczágúig.
De az ós halászszerszámmal való élés manap már nagyon meg-
hanyatlott; — erósen megapadt a nagy hal és sok helyen beütótt a
tilalom.
A legtöbb szigony nagy fakgatás után úgy került kezembe, hogy
a háztetó nádja kózül kellett kihúzni ; sót akadt olyan is, mely az
egész vidék utolsó darabja volt — társát régen elkalapálta a czigány
pántnak, derékszegnek s csak az ó furfangos esze tudja még minek.
A hármas szigony régi istenének, Neptunusnak íiai ma már csak
lopva üzik az egykoron oly elókeló mesterséget.
i ; 8 :
1'!8 :ME:
j
Ì
V’íú ! 'ii
rii:
MI
la
" ri- 4
ife 4 :
t "i
Me ¡Í
8 : 1}
! r,r'
11
«I;
( 8 1
: 1 . U l í
I i ,
"rUfí
íÉ
I
... Î;
fiíG :E 1
7' * ' I
d -á MA