i f i
'H i
488
!ì;M
¡ È ;! '
I ‘ ll
1 ' I
ii'.i I
■ rii i
rii
:i iF.¡iS :
‘ r
. ' i:
tavak szélén, hol a szem megszokta a víztükór simaságáí, legott föl-
tünik; s innen van, hogy a tómelléki halász az ívást «fôrdésnek» is
nevezi.
Mikor ezek bekövetkeznek, a Balaton, a Velenczei tó halásza
bódónhajóra, ladikra száll ; elóveszi hosszú nyélre erósített, rettenetes
3 3 ágú szigonyát, melynek szakái szembe, vagy a lapból ki s
be meredeznek ; a széleken óvatosan evezve, vagy csak tapogatva
halad ; szeme rá van szógezve a víz színére: lesi a harcsa bajuszát, a
ponty sorényét, a csuka homlokát, a nagy keszegek, az ónhal hátát;
a mint észreveszi. megragadja a szigonyt, biztos kézzel sujt a halra,
sokszor úgy is, hogy dárdaszerüen siklik az eldobott szigony a
hal felé.
Mikor a két-három mázsás harcsa még nem volt ritkaság s ha
ilyen szórnyetegen «fogott a szigony.., akkor kezdódótt el isten'igazá-
ban a tusa, a halász «hadd el hadd». Mert ha a szigony valamelyik
ága nem furakodott az agyba, vagy a gerincz velójébe, akkor a
hai esa órákon át birta és folytatta a halszabadság tusáját, s kemény
próbára tette a halász izmait, ügyességét. Majd erre, majd arra rántott,
akkorát, hogy a bódónhajó csakhogy meg nem merült ; majd
hatalmasan megiramodott, sebesen húzva a hajót és a halászt; a víz
a hal vérétól piros lett s a halász minden pillanatot felhasznált,
hogy lettenetes szerszámát mélyebbre verje ; húzni nem húzott a
világért sem mert akkor «kiszakad» a hal, melynél a szabadulás ósztóne
elólte a fájdalom minden érzetét. Ilyen tusa addig tartott, míg
a hal «megbágyadt» ; de míg ez bekóvetkezett, sokszor órák teltek
el.
A niikor a halász tisztán szemre sújt, úgy, hogy a szigonyt ki nem
ereszti, mindig azon van, hogy a páratlan ágú szigony kózépsó ága, a
páros szigony két kózépsóje a hai fejének, nyakszirtjének vagy legalabb
gennczének kelló kózepét érje, mert ekkor nyomban ól ; de ez
csak ritkán sikerül ; a halász úgy sújt a hogyan lehet; a tóbbi az
ügyesség dolga.
A leginkább kimú'velt szigonyosok mindenesetre a Tisza derekán
laktak; volt is módjuk benne, mert a szóke folyam «kóvér vize»
mindenkoron bóven haltermó volt; külónósen a harcsa sürün tanyá-
zott benne s nagyra nótt.
C S U K A - S Z I G O N Y O S .
Velenczei tó.