508 T E R M E S Z E T H I S T O R I A .
Vessünk már most bár csak egy futó pillantást is arra az általános
képre, a melyet a halak megalkotnak.
A tudománynak legfóbb feladata a fogalmak tisztázása és — igen
természetesen — a tisztázott fogalomnak szabatos kifejezése. H a - a
tünemények bizonyos sorozatairól van szó, a melyekról meg kell álla-
pítani, vajjon alak, szervezet és életmód szerint rokonok-e s így alkot-
ható-e belólük egy csoport, akkor a tudománynak legfóbb feladata
megállapítani; mi legyen a csoportnak összeköto kapcsa, vagyis, hogy
van-e oly tulajdonság a csoportban, a mely részról részre lényeg
szerint azonos. ' ' ’
Es ha ezt a kérdést a halakra nézve vetjük fel, egyetlen egy tulajdonság
az,a mely a halakat a gerinczesek kórében egy csoportba —
a tudomány szava szerint osztályba — foglalja óssze, t. i. az, hogy
kizárólagosan spilványokon áf lélegpenek. Minden egyéb tulajdonság
annyiban ingadozó, amennyiben csak a halalakok kisebb-nagyobb
részénél állandó, tehát a halalakok ósszességét nem jellemezheti ;
vagyis amennyiben nemcsak a halaknak, hanem más állatosztályok-
nak is a tulajdonsága.
A kibóvített jellemzés ez volna ; a hal hidegvérü — tulajdonképen
bizonyos fokig alkalmazkodó hómérsékletú' — állat, a mi nem kizárólagos
tulajdonsága, mert számos más állatosztályé is ; teste tóbbnyire
héjjas, pénzekkel, vértekkel borított, a mi már azért sem kizárólagos
tulajdonsága, mert vannak mezitelen bórü halak is s azonfelül
a csuszómászók egész sora héjjas ; a vízben él, a mit szintén számtalan
más állattal oszt meg; tóbbnyire lerakott ikrából kél, de ez sem külónálló
tulajdonság; végtagjai úszószárnyak, ámde ezek néha hiány-
zanak.
Tisztán láthatjuk, hogy a lélekzés módján kívül minden egyéb
jegy ingadozik ; de sót ez a kizárólagosnak tetszó tulajdonság sem
teljesen szilárd, mert hiszen tudjuk, hogy a gótehalnak már másnemü
lélekzése is van ; ám de ez már átmeneti alak.
A fogalom tisztázásából mindenesetre nagy a nyereségünk, mert
a szilványon át való lélekzés a tóbbi, ingadozó jegyre útbaigazító tulaj-
donsággal bír s ha a vizsgálatban elfogulatlanúl és kórültekintéssel
járunk el, nem tévedhetünk abban, hogy a halat halnak határoz-
zuk meg.
A H A L E S A T U D O M A N Y . 569
Ha a csoport meghatározásában az alak után akarnánk indulni,
azt már az elsó próbánál is abba kellene hagynunk.
Az ángolna kigyószerü nyulánkságától eljutunk a lapdává felfu-
vódó Diodon-halig, vagy az annyira suta Orthagoriscus-ig — magyarúl
«malaczhal» — , hogy inkább csak egy úszó fejhez hasonlít ;
ha pedig a halnak a kózfogalomban éló képétól, példáúl a pisztráng-
tól vagy pontytól indúlunk, eljuthatunk az ausztráliai cpafranghal —
Phyllopteryx (268. ábra) — szinte mesés alakjáig, melynek egész teste
286. ábra. C za fran gh a l, Phyllopte ry.x eques Giinth. Sz, s zilv án y fed e lék ; 5 . sórény.
mintha szálakra volna tépve s a midón a tengerfenék moszatain elül,
annyira hasonlít hozzájuk, hogy még a természetbúvár gyakorlott szemét
is megtéveszti.
Sót rátalálunk a halnak a szó teljes értelmében vett kiforga-
tott alakjára is, a mennyiben a hal nóvekedése során féloldalúvá válik,
azaz mind a két szeme egy oldalra kerül s a hal a másik oldalán
úszik, mintha ez volna a hasa; ez a Platessa és családbeliei, a régi
magyar írók « plataisz »-a.
’4
il
■ < J
'4- HG'