J3
'í
T '
b n m
I ; '
II "A
I- ■
I, i u
I
1J 1I
■'7]
lA
■ j
: 1-
M I F-
■ri:
a
I
J
i'
...
* ;
' ! - Í-;
: ; i ù
R E V - K O M A R O M . 44 >
mesterszó — ; itt van a «Harcsás», a «Gadócz» puszta — a komáromi
halászság a Salmo Hucho-t nem galócza, hanem gadócza néven
szólítja; — s a régi protokollumokban a komáromi családok ékes
sorában ezek is foglaltatnak családi név szerint: Halász, Csukás, Viza,
Gadócz, Kárász, Czompó, Keszeg (i 587-tôl i68o-ig).
Végre a hagyomány igazság szerint majdnem megdónthetetlenné
válik, mihelyt a komáromi halászság kezén levo szerszámot tekintjük
s ki nem feledjük a «piszkés» nomád életét sem; végre azt a tôrôlmetszett,
tiszta magyarságot, a mely minden szóban, minden fogásban
és fordulatban megórvendeztet.
Az az ezernyi sanyargatás, mely a komáromi halászságot, már a
hely fekvésénél fogva is, érte; a német elem nyomása, gyülevész ha-
dak táborozása; sót ¡elenben a vágtató, minden ósi szerszámra reá-
toró mívelódés; — mindezek nem birták kiütni a komáromi horgász
kezéból a «fentót» ; s az angol horgâszat minden furfangja nem
feledtette el vele a harcsának «kuttyogatóval» való fogását. Már
pedig a «fentó», az ôsrégészeti kutatás szerint, valóban ósrégi, még
a szájról-szájra járó hagyományt is megelózó, tehát tôrténet elótti
idók szerszáma; a kuttyogatás pedig, fókép a kivájt szerszám változata
szerint, az alsó Wolgán — s így valószínüen a Kuma vize tájain —
még ma is dívik, él és uralkodik.
A komáromi «piszkés» az, a ki rendesen negyedmagával, legfeljebb
120 méter hosszú óreghálóval, vagyis piszkével halászik; a mes-
teren kívül van elsó és kózépsó legény és a laptáros; ha nehéz a
halászat, akadós a part, hogy a laptáros a maga emberségéból nem
boldogúlhat, kap a partra viczelaptárost ; a tartókótélnek az akadályokon
való átvetegetésére pedig — a kurtulázásra — egy fattyú-
laptárost.
Ez a piszkésbokor, vándorolva, majd itt, majd ott üti fel sátrát —
a csárdát — , mely gyékényból való, meglehetósen (íblós, szellós
alkotmâny ; a gyékény bordaszerüen ósszehajtott karókra feszül s ehhez
a kis nyársalakú «spéllel» úgy van oda tüzve, mint a virág szára
gombostüvel a halászleány kebelére. A hol a két oldal karózata óssze
ér s óssze van kótve, tehát a szelemen részben, oda akasztja tiszta
vászon tarisznyába kötött elemózsiáját ; a karók mógé dugdossa az
apró szerszámot, kanalat s effélét, a íoldre pedig ráteríti a bundát.
K' ■ H»i ,
f ;:ri
' fel'