hogy rúgásától szikráí hányt a pákász szeme ; de ott is fetrengett tiz-
húsz vad, festette pirosra a vizet, míg tolla szerteröpült a levegóben,
akarcsak párnát repesztett volna meg valaki. Egy ruczára, egy lúdra
pákászember nem tüzelt sohasem: «sajnálta tóle a lovést.»
Rókával, vadmacskával, nyúllal sem tett külónben ; — kileste járását,
csapását, fekvó helyét s fektében eresztette reá a lóvést; de ez
a ritkább eset volt, mert inkább folyamodott a tórhóz, mely’ a bórt
épségben hagyta s így értékét a szú'cs szemében nóvelte.
A tórnek egy igen érdekes fajtáját külónben a ruczákra és ludakra
is alkalmazta. Kileste a pontot, a hol a nádból a síkvízre ki s be
szoktak járni, mert tudta, hogy ezek a madarak kivált kóltés idején s
mikor fiókákat vezetnek, állandóan a vizek bizonyos táján tartózkodnak
s mindig Ugyanazon a helyen járnak ki a szabadvízre, úgy, hogy
a nád kózt egy látható, keskeny csapás is marad. E csapás’b a n \
pákász — úgy arasznyi magasságban — egy eros nádszálat kötött
keresztbe, erre pedig^ráakasztotta a madzagtórt, nagy nyilással, úgy
hogy alsó kerületével két ujjnyira a víz alá ért; a mint a rucza vagy
lúd úszott, fejével átjutott, nyakával ¡s, de már a hasa feszítette, tehát
húzta is a madzagot s így ósszébb hozta a tort, a lába pedig úszó
mozgása tózben, épen csuklójával érte a tórt, tehát horgosan húzott
s így a tór legalább is egy lábánál fogva ragadta meg a madarat.
Legszebb s legeredetibb ruczavadászatát télszakán ú'zte. Tudta a
láp és rét helyeit, a melyek forrásosak voltak, azért be nem fagy-
tak ; s tudta, hogy kivált a tókés rucza s azok a fajok is, a melyek
északi tájakról hozzánk vonúlnak, szintén járnak a nyilt helyekre.
Ekkor ósszebeszélt pákásztársaival ; nagy körben kórülfogták a forrases
helyet s ósszébb nyomultak ; útkózben pedig pórére vetkóztek!
Kelló távolságra érve, egy füttyre, mind berohantak a vízbe. Aruczák a
vízból nem birtak nyomban fólemelkedni, mert tèrre van szükségók;
erre volt építve a roham. A tóbbit elvégezte a bot.
A halaszati mesterfogásokban a pákász utolérhetetlen volt ; úgyannyira,
hogy még ásta is a halat; - bármily csodásan hangozzlk
is, ismételve legyen mondva : ásta, kapával a fóld alól. De vegyük
sorba.
A pákász, a rétség és láp természeténél fogva, igazi ôshalâsz volt:
dolgozott a varsával, fóleg a csíkvarsával vagy kassal, a csuka-
<
0-