IG I
ft Ifi. :i
fi ì
äjP:
j 1
! j
694 P E T É N Y I M A R N A .
ívik néha már februárius végén ; rendes ¡deje május és
' ' " "M ú s a : Mint a viz fenekét szeretó hal, leginkább mély jarasu
hálóbarierül: a fenékhorogra gyakran ráakad; a halászsag a |o a
'“ ’G ' r Ú r s márna ktválóan folyóbeli hal s tavakban csak b e fe ede t t
vendég, szereti a sebesebb folyású, mély vizet, hol a fenékrol szede-
uet, táplálékát, mely rovarokból, halivadékból és külónósen bomlas-
ñak Induk szerves anyagokból áll, ezért oly pontokon, a hol a folyoba
patakba szennyvtzek ómlenek, rendesen található; nemelyek szernt
iélen át partlyukakban nyugovót tart. Sebes mozgasu, ngjas hal
melynek horgászata nagy kórúltekintést kóvetel, a menny.ben a csaht
a fenékról szedi s a horgot csak ritkán fal|a be.
Nálunk a Dunában 4 ^ ; kllólg nóvekedik ; P e t e n y . 7 k.lon felu
valókat is említ. , ,
Húsa, kivált a folyó tisztább helyeiról való-é rózsaszmes es joizu,
a piaczon a keresettebb halak kózé tartozik. ^
Eítenedés. H e c k e l S z eb en b ó l, Brassóból a Zalából emhtr, P e t e n y .
a Dunából, a Vágból, a Ttszából, a Garam, Poprad, Mma, Besztercze
és felsó Sajó folyásából jegyezte fel ; en a Balatonbol iNemz.
Muzeum), a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, f e "
Latorcza. Olt, Rába, alsó Sajó, Szamos és Zagyva folyókból
Szernye folyós helyeiról ismerem.
A P E T É N Y I M Á R N A .
Barbus Petényi, Heckel.
1 1 1 tábla I I ,
Fd/evrej ; négy bajusz; a hátsórényúszóban nincsen fogacsos bog-
nárlúske ; a fej tóve és ehhez képest a hát ele,e s / é j e f e “ . "
nyulánk t az alsósórényúszó és a kormányúszó magas, illetóleg hosszn.
S f e -p t á , . . HS ;/8 i HO i/.6, AS 3/5 stb. O P s o - 5 2 , FA
majdnem 4, a kormányúszó nélkül.
A rózsás márnától a tompább orr, kevésbbé húsos ajkak, szelesedo
fej és a fogacsos bognártüske hijával külónbózik, azonkívül allandoan
kisebb hal, mely 20 cmnél nem igen nó hosszabbra. A test a rat-
P E T E N Y I M A R N A . 695
sórényúszó kezdeténél a legmagasabb s ez a magasság p f t— c'feszer
fordul meg a test hosszában; a száj, mint a rózsás márnánál, kissé
torok felé nyiló; az ajkak kevésbbé húsosak, a bajuszok kózül a szájzugon
álló eléri a szem hátulsó szélét, a felsó ajaké az orrnyilást.
A hátsórényúszó a test felehosszában kezdódik, s ez a kezdete a hasúszószárnyak
elé esik ; terjedelménél csak kevéssel hosszabb ; az alsósórényúszó
sokkal magasabb mmt a milyen széles s leghosszabb sugarai
túljárnak a hátúszósorény magasságán.
Szín szerint a hátfél sótét olajbarna, az oldalak barnássárgások, ezüstös
fénybe játszók, a has felé sárgások, kissé fémfényüek ; a hát és az
oldalaknak felsó fele barnán, néha foltosan összefolyva pontozva-pettye-
getett, mely rajz a has felé csókken ; a torok és a has eleje fehéres.
A szemcsillag belsó szélén keskeny aranyos karikával, egyébként
aranyos és külónósen felsó felén sürü feketés és barnás pontokkal
sótétítve.
/w/c.- május, junius hónapokban.
Fogása : horog és külónósen a farszákos hajtóhalászat.
A Petényi-márna a magyar halak ismeretére nézve sok tekintetben
érdekes. P e t é n y i , a faj felfedezóje, jegyzeteiben kórülbelól ezeket
mondja: «Ezt az eddig Ismeretlen márnafajt elöször 1837-bena
Poprádban fedeztem fel s el is küldottem H e c k e l barátomnak a
tobbi Poprádhalakkal, ki azonban annak ósszehasonlítására akkor
rá nem ért. Másodszor ráakadtam 1844-ben erdélyi utamon a Cser-
nában. Harmadszor, 1847-ben ismét a Poprádból hoztam; 1849 feb-
ruár lo-kén fogtam legtóbbet a Turopolyai malomárokban. H e c k e l
szerint a Marosban, a Szamosban — Kolozsvár táján Szeben és
Brassó vidékén is elófordul.» H e c k e l , PETÉNYi-féle példányokra alapította
a fajt, mely, P et ény i szerint, 1847-ben kéziratban már megvolt.
185 3-ban B ie l z E. a . értekezettazerdélyi vizek halairól a nagyszebeni
társLilatban s e halat « Pseudobarbus LeonhardI» név alatt irta le s —
rosszúl — le is rajzolta; H e c k e l azután fómüvében — 1858-ban —
visszaállította a íajt 1847-ból eredó kézirata értelmében s érvényre is
juttatta, mert a hal nem pseudo, hanem igazi márna.
A Petényi-márna szereti a sebes vizet s alapjában pataki hal;
leginkább a pisztránggal egy vizet tart; külónósen szereti a kisebb
zLihogókat, a midón a víz a köveken s egyéb akadályokon átbukik ;
ri .
ri'