-ìli
676 B O T O S K O L O N T E .
A B O TO S k o l o n t e .
CoUus gobio, L in n é .
fc ijeg /e i: az egész test czovekalakù ; a vastag, békaszerüen lapított
fejtol a fark végeig egyenletesen vékonyodó ; két egymással összekötött
hátsórényúszó, melyek közül az elsó csekély terjedelmü, a második
és az alsósórényúszó terjedelmes ; a hasúszószárnyak a hónaljra„
vannak elóretolva, kicsinyek ; a hónaljúszószárnyak terjedelmesek ; a
test héj nélkül vaiò, nyálkás, — a hasúspóspárny hegye, hàirahajiva,
nem én el a hugygyót.
Sugárpata HS, 6— 9/0; HS, 15— 18/0 ; HO. 1 3— 14 ; H A. 1 /g ;
AS. I 2— 1 3/0. F. A. 4, a kormányúszóval együtt s a fejet a szironyrésig
merve.
A fej vége. felülról tekintve, a legszélesebb része; a belsô
fedelék szélén egy erôs, éles tüske meredez ; a szemek kôzelebb álla
nak egymáshoz, mint a fejoldal széléhez s fôlfelé is tekmtôk, a mi a
fejének különös kifejezést ad; a száj öblös nyilású, állkapcsai bársonyos
fogzatúak. Az elsó hátsórényúszó sugarai simák, nem tagoltak s.
ez az úszó egy alacsony hártyával a második sórényúszóhoz csatlakozik
; a hasúszószárny, csak kevéssé a hónaljúszó mógé csuklódva,vissza-
hajtva, hegyével sohasem éri el a hugygyót, sugárzata mindig egyszinü.
A test szinezete sokszorosan változó, rendszerint azonban szürke
és barna; az alapszin legtöbbször szürke, a hát barna, sokszor — mmt
az oldalak is, felhófoltokkal márványozott ; a has világos szürke, egy-
szinü, ritkán halavány márványzású ; a hátsórényúszó, a kormányúszó
és a hónaljúszószárny sugárzata karikásan tarkítva; az alsósórényúszóé
ritkábban az ; a hasúszószárnyak sugárzata egyszinü s csak igen ritkán
elmosódva foltos.
ív ik : márczius, április hónapokban.
Fogása: a hegyi lakóknál szegény ember hala, melyet botba ütótt
kózónséges evóvillával szigonyoznak ; talán innen származik székely
neve «botoskölönte». Fgyébként kitünô esali, a mely után a nemes
hai mohósággal kapkod.
A botos kölönte a hegyi patakvizek lakója, hol a kóvek és kavicsok
között a pisztráng társaságában él, s mindig a fenéken bujkal,
kavicsok alá rejtózve lesi rovar, féreg és halivadék prédáját; szinezet
szennt alakoskodó, úgy, hogy csak a gyakorlott szem veheti észre.
Igen sebes mozgású kis hal, mely úgy védekezik, hogy tüskés fede-
lékét felállítja. A nóstény az ikrát kóvek alá vájt godrókbe rakja, mire
a him gondjai ajá veszi s 4— 5 hétig ónfeláldozással, minden lesze-
delmet megvetve òrzi. H e c k e l írja, hogy ez a kis hal ilyenkor a turkáló
botba vagy vesszóbe beleharap.
Nálunk 10— 12 cm. hosszúságot ér el.
Húsa fóve vöröses, jóizü ; de inkább csak a szegénység eszi ; az úri
horgász csak csalinak használja.
Flterjedés. H e c k e l a Szebenból említi; P e t é n y i a Besztercze-
patakból, a Garamból, Poprádból jegyezte fel; én a Vargyas, Füle,
Kormos, Fucsivna patakokból ismerem s a Duna komáromi részé^
ból jegyeztem fel, a hova eltéved és a hol «kophal» a népies neve.
A C Z I F R A k ö l ö n t e .
Cottus poecilopus, H e c k e l .
II tábla, 5.
Fo/egyei : a hasúsúószárny hosszabb s visszahajtva, hegye etén a
farka állandóan karcsúbb; a hasúszószárny, külónósen
a sugárzata mindig keresztbe csíkos, és a tóbbi sugárzat Is szembetü-
nóen tarka.
Sugárpata: H S , 8 - 9 / o ; HS, 1 6 - 1 8 / 0 ; HO 1 4 ; AS 0 / 1 3 - 1 4 .
A külsó szilványfedelék tüskéje bór alá van rejtve; a kormányúszó
a végén majdnem egyenesen el van vágva s 14 sugara majdnem
egyenló hosszúság mellett a végén villásan oszló ; a hónaljúszószárnyak
visszahajtva nem érik el a második sórényúszószárny kezdetét, sugár-
zatuk sima, tagolatlan.
A szinezet megfelel az elóbbi fajénak. kivévén a hasúszószárny
szembeszôkô tarkaságát.
Ivik : mint az elóbbi.
Fogása és életmódja szintén megegyezik a botos kölönte fajéval ;
azonképen nagysága Is.
Ftferjedese. H e c k e l a fajt alkalmasint a P e t é n y i - î ô I kapott magyar
példányokra alapította, mert azokról a helyekról sorolja fel, a
melyeken P e t é n y i kutatott, u. m. Késmárk kórül, a «BIsztriczl»