A Z O K O R H A L A S Z A T A .
De mielôtt a magyarság halászatának multjához fordulnánk, ves-
sünk legalább egy futó pillantást arra a körre, a melyet a hal divat-
jának nevezhetnénk.
Némelyek szerint megállapított tény volna, hogy a görögök*
és a rómaiak eredetileg nem voltak halászok ; de a mint a hallal meg-
ismerkedtek, éltek is vele s az a konyha-mesterszó oxfjov, a latin obsonium,
mely eredetileg mind azt jelentette, a mi kôzvetetlenûl a tüzón
siilt, késôbb kizárólag a halas lakomára alkalmaztatott ; ez a halas
lakoma pedig a kóztársaság végszakában s a császárság alatt, a midôn
a régi erkölcsöt az elpuhulás s példátlan inyenczkedés váltotta fel,
hihetetlen mértéket öltött.
De a halnak egész ethikája a kónyvek konyvébe, a szentírásba
van letéve és — F r i d e l E r n o szerint — sok valószínú'sége van
annak a fôltevésnek, hogy azok a halászemberek, kikbol az emberszeretet
fenkölt hirdetôje tanának apostolait választotta, a Genezareth
taván czólopépítményesek voltak ; legalább a hires arabs geogra-
fus, A l b u f e d a , Apamea taváról szólva, még 1 328 táján is megemlék-
szik arról, hogy e tónak egy kisebbik óble a «keresztények tava»
nevet viseli, mert keresztény halászok tartották megszállva, «kik
cgölöpökön álló kunyhókhan laktak. »
Tibérias tava helyenkint még most is úgyszólván tömve van hallal,
annyira, hogy a haltómegek sórénye a viz színét pörsöli. Ez a bôség
vitte a halat a szentírás ethikájába.
Galilæa halásza!, a kónyvek kónyve szerint, a horgon kívül kétféle
hálóval halásztak, u. m. a húzóhálóval — (jayi^ve — a latin
«sagena», mely két ladik között vonatott; s a vetóhálóval, a már
említett «amfiblesztronnal»,** melyet a halász nagy ügyességgel úgy
dobott, hogy a vízszínen kerekre kinyilt s legott alámerulve, egy
kótélnél fogva kiránttatott. » Ezzel az utóbbival halászott Péter és
András, a midón a bólcs rájok talált (Máté ev. 4, 18) s e háló nem
más, mint a mai magyar póndór- vagy póndóly- s az erdély! részek wk-
kolya hálója, kivált az utóbbi, mely a berendezés sajátságainál fogva
az igazi keleti forma, a mint ezt majd látni fogjuk.
* Ez alig hiheto, mert partí és szigetlakók voltak.
** A ï amfiblesztron rtihát is, hálót is jelent, épen úgy mint a magyarban pendely és
rokkolya ruha is, háló-. i s ; a vetóháló tehát nevét alakjától birja.
Tóbiás vakságát a menyhal mája gyógyítja meg; Jónást elnyeli a
czet, helyesebben a czápa ; Krisztus a hegyen néhány hallal ezrek
tómegét vendégli meg; fóléleszti a halászok bizodalmát s ennek
kovetkezése a jó tanyahúzás.
A hit sziklakóve, Péter aposto!, kiben a római pápaság alapító-
ját tiszteli, a pápák pecsétjén, hajón állva s horgát a vizbe dobva
van kivésve. E pecsét a nagyhírü halászgyürú't alkotja.
F r i e d l E r n ó , ki ezekre reáutal, ihlettel jegyezi meg, hogy a halászok
kózül teltek ki az emberszeretet tanának hirdetói s ez a fontos
küldetés mindenha tiszteletére fog válni a halászat multjának.
S valóban a hidegen latolgató ész is csak bizonyos tartózkodás-
sal kózeledik e legendák felé, keresve bennök a valót és keresve
bennök a képletest — s szinte tartózkodva koczkáztatja az ítéletet,
hogy az apostolok hálójának nem volt sem apacscsa, sem jó le , sem
ina, mert az az igazság hálója volt, melyet az apostolok a vakság
tengerébe eresztettek, hogy a benne fetrengó tómegból annyit vesse-
nek az igazság szilárd partjára, a mennyit csak lehet.
Emberhalászat volt az ó mesterségók : kihalászták a tévedót a
tévedés zavaros vizéból.
E nyomot el kell hagynunk, mert oly ismeretkörökbe vezet, a
melyek elütnek e kónyv feladatától ; — vezet a miszticzizmusba,
szimbolikába, a melyben a halnak is mindenkor nagy része volt.
A VAS KORA.
Ezt a kort is — kezdete tekintetében — az jellemzi, a mi a tóbbit;
kezdete homályos, a bronszszal elvegyüló ; de elvont tekintetben,
csupán az anyagra alapítva, határozott jellemü korszak.
A vaskorszak kezdetéból származó halâszszerszâmok esetlenek,
durvák s nagy útat futottak meg, míg tókéletességre vergódtek, melyról
csak ma szólhatunk, a midón az aczél üli diadalát.
Jellemzô, hogy az óskorszakban semmi nyoma annak, hogy az
ember kimélte, gondozta volna a halat ; a vaskorszakra maradt ennek
kezdete is. Az uralkodó fólfogás szerint,* az északi Németországban
* Lásd F r i e d e l E r n o i. h.
li:
Lit
v;.