g ::
. : G
•M
dig egyazon igazsàghoz jutunk el, t. i. ahhoz, hogy a természet tüneményeinek
ismeretéhez a tapasztalati út vezet s hogy az ismeret mélysége
és becse a kiismert tünetek sokaságától és gondos egybeveté-
setôl függ. A fogyatkozàs, mely az egyes korszakokban tapasztalhatô,
mindig az ismeret fogyatékosságán múlik.
M ózse s sokban tévedett, mert nem ismerhette a tüneményeknek,
még kitû'zôtt czéljânak megfeleló mennyiségét sem ; szintùgy A r istot
e l e s is, ki a tapasztalati úton roppant sokra vitte ugyan s belevonta
kutatásainak kôrébe az állatok életét is. De egyikôk sem tudhatott
mindent, még azon a körön belül sem, a melyet mint egyes ember
àttekinthetett ; A r i s to t e l e s is csak azt adta. a mit az egyes ember a
tünemények ôzônébôl úgyszólván kimarkolhatott. S ez a sors jutott
mindazoknak, a kik L in né elôtt mükôdtek.
Már pedig az emberiség mû'velôdésenek nagy és magasztos feladata
màst kívánt: rendszeres eljárást, mely megadja a Îehetôséget,
osszességét és tanulsâgait
hogy a tünemények —■ emberileg szólva
az emberi értelem számára megszerezze.
Es ha képzelôdô tehetségünk elég erôs, s ha szárnyára kelve, viszsza
szàllunk akár M ó z s e s , akár A r i s to t e l e s korába, vagy csak a
XVII-dik század végére is, a mikor egy derék magyarember «A’ Boldog
Emlékezetû M iskolcz i G a s p a r , Sok szép Ekklésiáknak mind
Magyar-Országban mind Erdélyben hasznos Tanítója» remek magyar
nyelven, sok és erôs hittei és istenes együgyûséggel kiteremtette az
«Egy Jeles Vadaskert» czímú' munkát: menten reáakadunk az egyes
ember szànalomra méltó gyarlóságára, a mint az anyatermészet tüneményeinek
ózónével küzködve, erejéból kifogy, meró okoskodàsba,
fóltevésbe és a szarvas hibák tengerébe merül.
Valóban az örök dicsóség fénye, az emberiség hálája illeti meg
azt a làngelméju embert, a ki a rendszeres vizsgálódás alapkóvét
lerakta, ezáltal módot nyùjtott a munkafelosztàsra, igy az egyes emberek
és emberóltók felgyujtótte tanulsàgoknak éló, folytonosan
óregbedve-tókéletesedó tudománynyá vaiò 'alakulására.
L inné K á roly — korának irodalmi szokása szerint G a ro lu s
L innæus — svéd természetbúvár az a halhatatlan, ki lerakta a rendszeres
kutatás alapját s ezáltal sarokkóvé vált a természethistória fólséges
hajlékában. A nóvények országán kívül az állatok világában
I"
is «ó a tudás pátriárkája, az emberi korszakok legnagyobb természet-
búvára, feje a mult, jelen és jóvó természetvizsgálóinak«.
Ö tanított meg arra, hogy minden egyes állatot jellemzó jegyei
szerint le kell írni, lehetóleg e tulajdonságokra mutató kettós névvel
kell felruházni ; és úgy, a mint az egyes alakok egymáskozótti rokon-
sága vagyis hasonlatossága kitünik, ezekból megalkothatók a nemek,
családok, rendek, osztályok, seregek, a melyek ismét határaikon belül
megkülónbóztetendók.
Világos dolog, hogy ilyenformán az emlósállatok, a madarak, a
kétéletüek. a halak stb. jegyeik. alapján mind egy-egy osztályba hoz-
hatók, az osztályon belül rendekre, családokra, nemekre és végre
fajokrabonthatók s mihelyt ekként a rendszerben elhelyeztettek. mind
az, a mi bóvebben ismertetó, a maga helyére jut.
Ez teremti meg a munkafelosztást, t. i. hogy sokan, sok ponton,
minden idóben, egyre és ugyanarra a czélra tórhetnek, t. i. a tudás
igazi bóvítésére s ez teszi lehetóvé azt is, hogy az egyesnek az ó téve-
dését a tóbbiek helyreigazítják.
Akárhogyan változott is az a csoportosítás, a melyet az utódok
búvárkodása L inné alaksorozatain végbevitt: a buvárkodás módszere
megdónthetetlen volt s az fog maradni valameddig ember lesz a világon,
a ki a természet tüneményeinek ózónében eligazodást keres.
G u v ie r , a francziák nagy búvára, csak L inné szilárd alapján állva
nyúlhatott mélyebbre, oly módon, hogy az éló alakokon kívül a fóld
méhébe temetkezett, rég kiveszett ásadékokat is megvizsgálta s azonfelül
a külsó jegyeken kívül, a belsó szervezetben rejtózóket is fel-
használta.
Sót a vizsgálódás tekintetében maga D arwin is L inné módszerét
követte.
Ez a módszer, lényege és alkalmazása szerint teljesen független
attól a kiinduló ponttól, a melyet M ózse s a Genesisben felállított, a
melyet L inné még megtartott s a melynek helyébe a mai tudomány
a folytonos fejlôdés és átalakúlás tanát iparkodik tenni. Ez a módszer
lehetóvé teszi, hogy az ismeret a vitás pont daczára is, óregbít-
hetó. Sót szorosan véve, e módszer arra való, hogy a kiinduló pont
felismeréséhez kózeledhessünk, mert a tünemények kelló terjedelmü
ismerete nélkül az a kiinduló pont csak fóltevés, mely lehet meg-
'IG