fi:
Ir
J'l'g.
•r- ' ]
készen áll a szigony is, mert még nincsen eltiltva; pedig ritka hely
az manapság, a melyen a szigony még nem bujkál.
Innen ismét a Balatonhoz kell visszatérnünk, hogy az osinek be-
veheto halászság szigonyait megismerhessük.
Az eddig leírt szigonyok mind vagy egy darabból valók, vagy
szilárd íorrasztású szerszâmok voltak ; a Balaton mentében Kenessén
akadunk elôszôr speges spúró spigouyokra, a melyek ezenkívül még
forma tekintetében is törzsökösök.
A mi ezeket a szigonyokat leginkább jellemzi, az a hosszú nyak.
230. ábra. Nyo lcz a s es hármas szigon y.
B a l a t o n .
a keszthelyiektôl elütô kopüs megerósítés és a kôzbülsô àgaknak a
fartó vashop való szegezése.
Az ágak száma 3-tól 8-ig terjed.
A 230. ábrán legelóbb is a nyolczas szigonyt látjuk, melynek
mesterszava! kôvetkezôk ; K , küpû ; N, n y a k ; T, iartâvas ; A, dp ;
V, visspája, néha «vispja».
A másik, hármas szigony, melynek mesterszava ugyanaz, a mi a
nyolczasé.
A szakák a tartóvashoz keresztbe s felváltva erre-arra, tehát a
szigony lapjában ellentétesen meredeznek és éleshegyesek.
Ezek a kimivelt szigonyok átlag 3 méteres nyelre vannak ràsze-
. .1^' fer«.
___ _
gezve ; ez a nyel a szigony lapjânak megfelelôen lapos ; rendesen
fenyôléczbôl való, melynek épen csak élei vannak le gyalulva. Ez a
lapos nyél azokat a szigonyokat jellemzi a melyekkel a halász nemcsak
szúrja, hanem meg is dobja a halat.
A mikor t. i. mélyebb szélvizekben a nagy hal reászorúl eleven
vízre — a mely a levegóvel érintkezik — , felszáll, «pipài» és természetes,
hogy azon a ponton a vízhullám karikákat hány; ezt a bödön-
hajón lassan evezgetó halász gyakorlott szeme már messziról észre
veszi s 6— 8 méternyire kózelít. Ekkor vízszinte-
sen ragadja meg a szigonyt s úgy dobja el, hogy
a nyél lapos oldalával megúszik és tovasíkllk a
vízszínen. Természetes, hogy a szigony súlya kissé
a víz alá meriti a maga végét s így a vas a halat
a víz alatt, rendesen a hónaljszárnyak táján éri.
Világos példája annak, hogy halâszati tekintetben
szomszédos helyek szigonyai elütó tórzs-
alakot mutatnak, a Velenczei tónál dívó spúró
spigoli/ (231. ábra), melynek ágai szétmeredók.
Ez a hatalmas szigony négyes és ötös, egy darabból
való igen kimivelt kovácsmunka, éleshegyes,
szembenálló szakákkal. Nevezetes, hogy igazi
tórzsformával van dolgunk, mely e tó kórül minden
ponton egyforma.
A Velenczei tó halászsága e szigonyt épen
úgy, dobja is, szemre is szúr vele mint a Balatonmelléki
; de éven át leginkább vaktában döfögeti
a zsombékok tóvét, a hol a csuka megfekszik s a
hova — kózhit szerint — a nagy ponty eljárogat,
hogy a nád édes gyókerét szopogassa.
A Velenczei tó kórül a szigony még nem
2 5 1 . ábra. Velenczei
szúró szigony.
bujkál ; kedvelt szerszám, mely minden halászkunyhó táján kézügy-
ben van.
A kóvetkezó sorozatban vegyes alakú. részben mondva csinált szi-
gonyokkal ismerkedünk meg.
A mint már Szendró tájáról megemlékeztünk <nin spigoiiyról»,
még pedig dárdaalakúról (226. ábra/), másutt is akad eíféle ; ezek a
3: r r :"l
ifi
Í.ÜH
n i;
ii)!::