Irnemí ísNS"
IS':
6 i6 T E R M É S Z E T H I S T Ó R I A .
nyarész porczogós, egy darabból való s a csorszerüen kinyúló cmral
efeütt emlékeztet a ló patájára és csánkjára s ilyen fejletlen a tobbi,
külônôsen a szájrész is ; az ingolánál az állkapcsok helyett mar
csak porczogós karikákkal találkozunk. Ezeknek koponyája csak egyszerü
tok. 1 -1 "
Világosan láthatjuk azt is, hogy a vértes halaknál maga a kulso
vértezetlóbb szilárdságot ad a testnek, mint a belsó váz, mely a csontoshalaknál
oly kiváló.
De mindaz, a mit eddig a csontvázról mondottunk, még nem
meriti ki az idevágó részek ismeretét. A spáj ürege, a torok vagy
bárpsing eleje, tulajdonképen gam t, külónósen p e T g a fedelékcsoniok
alatt Áég sok igen fontos csontot, vagy csontos részt találunk, a
melyek a halalakok során külónbózó fejlódésben mutatkoznak. A spa¡-
/v7d/cfV megalkotja két egymás felé hajló spárnyas spájpadláscsont s
ezek kózé helyezkedik az ekecsoni, mely példáúl
az u. n. nemes halaknál — pisztráng, galócza,
lazacz — fogakkal van fólfegyverkezve. A száj
fenekét a külónbózó fejlódésü nyelvcsont foglalja
el; a nyelv fekvésének is megfeleló része,
természetesen, a kózépet foglalja el ; részei a
nyelvcsont, mógotte három toldalékcsoni ; az
295 . ábra. A kelelial fogacsos
szilványív e.
elsó toldalékcsonttól ágaznak jobbra-balra — a fedelékcsoniok felé
való hajlással és szarvszerüen kanyarodva a nyelvcsont spai vas ágai,
a melyeknek külsó széléból a spilványbór sugarai indúlnak. A nyelvcsont
szarvas ágainak megfelelôen s a toldalékcsontokhoz kapcso-
lódva, kóvetkezik kétfelól a négy-négy spilványív, mely a bárpswg nyi-
tó^fórzó. érdesen-éles felületü csontokhoz kapcsolódik. Ha a hal
tátoü szájába betekintünk, a szilványívek alkototta tágas oboi egy
kosár vázára emlékeztet. Ezek a szilványívek sok halfajnál befele
fürészesen fogasok is (295.-ábra).
Mindezt kiegészíti a halak fogrendszere, mely igen változatos.
Az ósszességét tartva szem elótt, kimondható, hogy a száj oble-
nek minden csontos része lehet fogas. .Akadunk fogakra a spap
padláson, a-nyelven, a garaícsontokon, természetesen az állkapcsokon,
és — a mint már érintve volt — a spilvány ívek belsó élén is. A fogak
alkat szerint külónbózók s a csontra reá vannak forradva (296. abra).
A H A L S Z E R V E Z E T E . 6 17
Vannak — a magunk halait tartva szem elótt — csúcsos, sorakozó,
igazi ragudopó fogak (i. csuka), gerebensperüen, tómótten állók (2.
harcsa). Az enemü fogak nem rágásra, hanem csak a préda megraga-
dására valók s ehez képest mindig a tulajdonképeni szájrészben van- , t
296. ábra. i. ragadozó fo g ak (c su k a ) ; 2. g e reb eufo gak (h a rc sa); 5. torokfogak (êrlôk) p o n ty ; 4. torokfogak
'(kanalasok) m á rn a ; 5. toro k fog ak (fog acsosak ) k e le h a l; 6. to ro k fo g koronája, k analas (m á rn a ); 7. to ro k fo g koro
n ája (lapiczkás) k árász ; 8. to ro k fo g koronája, zúzó (d é v érke sze g ); 9. to ro k fo g k oron á ja , kampós (kñllo)
10 . to ro k fo g k oroná ja , vé sS s (p adu c z); 1 1 . toro k fog koronája, h orgo s (ón).
íu
nak. A pontyféle halaknál a tulajdonképeni szájrészben nem akadunk
fogakra, de akadunk a garatcsontokon sajátságosan kifejlôdôtt úgynevezett
torokfogakra ■— népiesen keserüfogak — (3, 4, 5), amelyek
rágásra alkalmatosak, rendszerint tóbb sorban állanak s koronájuk
tekintetében ¡gen változatosak ; majd barázdás felületü odofogak
A , .
ilA