iîi
■'4
Í } t n' T‘ t-iM Í
1
ifi
' 1
a
(ponty 3), majd lapiczkàsok (kárász 7), majd vésôsok (paducz 10),
majd kanalasok (márna 4, 6), majd kampósok (küllô 9), majd fogacsosak
(kelehal 5) stb.
A halspálkák, melyek tôbbnyire Y alakú vékony csontok, nem
tartoznak a csontvàzhoz, minthogy csak az izmok közötti inhártyák
megcsontosodásából keletkeznek.
© a {r'i'iiok r e n d s p e r e . Ez nem mondható igen szôvevényesnek,
s ez már l hal alakjából kóvetkezik, mely egy állandó tulajdonságú
elemben való tartózkodásra van berendezve.
A bôr- és arczizmok hlányzanak s a fejen a rágóizmon kívül, mely
erôs, csak kisebbszerü izomzat található, mely a szilvány fedeleketstb.
mozgatja. Az izmoknak valóságos zómét a test hosszában fekvo oldal-
ipom alkotja; ez mind a két oldalon egyformán, a fejtol a fark vegeig
lerjedve mindenik oldalon hosszában két részre bontható. A két rész
elválasztása egy a gerinczoszloptól indúló, vízszint terjedó ínhártyától
ered. Mindenik oldal izma tehát egy felsó és egy alsó reszre bomlik.
A farkrészen mind a két izomfél egyenló erósségü, az oldalban ellenben
az alsó szélesebb és vékonyabb. A csigolyák szamanak megfelelve
— mely a halaknál 17-tól 200-ig terjed — az o ld ah ^ o k
keresztbe futó ipomlapnkra foszlanak, mely lapok, mmt a halhej penzei,
elólrül hátrafelé egymásra borulnak. Ezek a lapok egymás között
finom ínhártyákkal vannak elválasztva, s azonkívül tóbb, kozosen
egymásra borúló réteget alkotnak, mely rétegek a haltest kereszto
metszetén, mint a fa évgyürüi kivehetók. Fózéskor az ínhártyákból
enyv keletkezik, az izmok rétegeikre, alsó és felsó félre bomlanak :
ez a hal húsának — a konyha nyelvén szólva — foszló tulajdonsaga.
Az a sokszor valóban bámulatos eró, a melyet a halnal tapaszta-
lunk, a hatalmas oldallpmoktól ered s a tovamozgás legfóbb resze is
ezektól függ. . , u m m i - o
A sórényúszók izomzata nagy számú, de gyonge izmokbol^ a l l , a
a páros úszószárnyaké erósebb s e tagok mozgásának sokfelesegehez
képest szóvevényes is.
A p id e g r e n d s p e r . Ennek kózépponti része az agyveló és a ge-
ruwpvdá. — Az agyveló csupán a kopjahalnál hiányzik. Az agyvelónek
— elólrül hátrafelé haladva — , a kôvetkezô fórészei vannak :
az eloagy, mely két féltekéból áll, a szintén páros felekból álló s a
legnagyobb tómeget alkotó kopépagy és az ufóagy vagy kis agyveló,
a melyból a gerincpveló indúl ki.
Az agyvelóból a legfontosabb idegek erednek, mint : a spagoló-
ideg, a halló-ideg, a látó-ideg,a spemmopgató-ideg, a kacs-ideg; ahárom-
osplatú ideg, a kóspa-ideg (bolygó ideg). A gerincpvelóból is számos ideg
indul ki párosával, melyek a test két felében ágaznak el mint érzó és
mozdító idegek.
A p ¿ r p é k e k . A halnak számszerint ót érzéke van, a melyhez még
egy homályos, de sok búvártól érzékszervnek vett hatodik is csatlakozik.
1. A spem egészben megfelel a felsóbb rendü gerinczes állatok
szemének ; van lapos sparúhártyája, rendesen érczfényü spemcsillaga,
hol kerek, hol tojásalakú vagy elkerekítve háromszógü bogár nyilás sal
(pupilla) és teljesen golyóalakú lencsével. A mi halainknak nincs
speinpillájuk, a szemók tehát mindig nyitva áll ; akad azonban némely
hal szemeszélén elól-hátúl egy átlátszó hártyaredó, mely némely
fajnál osszeforrad s ekkor — mint az alózánál — a szem csak hasítékon
tekint ki s így tulajdonképen merev oldalpillákkal van felszerelve.
Legyen itt megemlítve, hogy vízszint csukodó szempillák csupán
csak a czápáknál találhatók.
Nagyság és elhelyezés tekintetében a szem külónbózó; a harcsa
szeme a test tómegéhez képest igen kicsiny, a küsz és kardos halé
igen nagy. A halak legtóbbjénél a szem oldalt áll és oldalra néz,.
némely küllónél és gébnél pedig fólfelé tekintó.
2. A fü l. Halaink sorozatán végig tekintve, kifelé nyiló fülre nem
akadunk. A belsó fül, a tulajdonképeni hallószerv, a melyben a halló-
. ideg végzódik, áz agyveló kózelében a koponyába van elrejtve s az.
ú. n. íévespfó-hó\ (labirint) áll. Némely halnál a tévesztó az úspó-
hólyaggal — népiesen pukkantóval — is kapcsolatos, pl. a pontynál,.
rokonainál, és a harcsánál is. A pontynál az úszóhólyag sajátlagos.
csontocskák során kapcsolódik a hallószerv hólyagos részéhez ; másoknál
az úszóhólyagnak nyúlványa ér odáig (alóza). A búvárok véle-
ménye oda hajlik, hogy az úszóhólyag ekként vissparepegtetés által a
hangnak a fülre való hatását óregbíti.
3. Aq on; mint a szaglás szerve, a mi halainknál kifelé szabadon
fe.'