HT
m
All'ú.
lúfltii' ,,.
iriüiii 7
i
: r t
i'H'
• Ti
!|7 i' '
i i i :
I
N É I ’ R A J Z I H A L A S Z S Z E R S Z AM O K .
Az egész pedig íesti a békaugrás locscsanását és a béka hangját.
Mind a két hang oda csalja a harcsát, mely rendesen a felszín felé
tart, ott beléiitódik a horog inába, melyet a béka ide-oda rángat.
10 5 . ábra. K knttyü g a tó a D ráva v iJá k é ro l. 106. ábra. Viz á ra va ló úszó liorog.
A hai esa bekapja a békát s természetesen rajtaveszt. Ez a kutytyogatas.
És végre a Wolga-melléki halászszerszám közt akadt egy csodá-
latos horog is, mely a nagy tokhalak fogására vah) s a mi Dunán-
a
10 7 . ábra. A potyka k¿pc m ag ya r halász-bárkákon.
kon,a M a r s i l i u s idejében vizákban oly gazdag, ma már elnépíelene-
dett szóke Dunánkon találja szakasztott mássát.
Egy kózel arasznyi, hatalmas, tuéles horog ez, melynek patonyja
tisztességes kótél. Ina vagy horogdereka nem kevésbbé az; a horogra
A V I Z A H O RO G . 2 I '
rá van erósítve a nyárfa vagy vórósfuzúszó s egy horog ina 1 20— 200
olyan horgot visel, a minót a 106. ábra ábrázol.
Evvel a hosszú szerszámmal — tóbb sorban is átfogják a vizet a
Wolga és a Duna táján egyiránt; elsülyesztik s természetes, hogy a
horog ekkor úszik s a víz sodrában libeg. A horgon semmi esali nincsen,
de nem is kell, mert az úszófa elégséges arra, hogy a vonuló vizát
vagy tokot figyelmessé tegye. Ez ennivalót sejt az úszófában, bekapja,
kikópi; megharagszik, hogy csalódott, vagdos a farkával s beleüti valamely
horogba s rajtavesztett. Legtóbbszór a farkuknál fogva vesztenek
rajta e halóriások és bámulatos, hogy, ha a horog csak a bóre alá
hatolt is, az a hatalmas erejú óshal veszteg marad, nem szakad ki
mintha abban az óskorban, a melyból reánk óróklódótt, minden lény
sokkal érzékenyebb lett volna, mint a minó a mai.
Evvel végére értünk a magyar népies halászszerszám ósi elemei-
nek, s ha e tárgyalással nem nyertünk tóbbet, mint azt, hogy a halászat,
mint ósfoglalkozás felé ezentúl nagyobb figyelem fog fordulni ;
eleget értünk el — töretlen utakon is.
Rekeszsze be e kónyv elsó részét a magyar fóhalnak, a pontynak,
ósi felfogású képe (107. ábra) a mint azt a rangos halász állóbárká-
jának pofadeszkáján lálhat|uk [p) és a mint azt, kaszapengéból készült
bicskájával, a komáromi vándorhalász szegény laptárosa a tarhám ma-
takjára ékesen kivéste (Mj.
A néprajzi halászszerszám ismertetésével, mely keleti vonatkozá-
salnak során a magyarságnak tôrténeti szerszáma is, be van végezve
a kónyv elsó, vagyis tôrténeti része.
A második részben, mely a magyar halászszerszám járásával, vagyis
a halászattal, a mint ez ma él, azontúl pedig még a halászat életképei-
vel is foglalkozik, még akadni fogunk tôrténeti elemekre, a melyekben
azonban a helyi szokás színe az uralkodó — így Rév-Komárom
és Tihany ónálló tárgyalásában — s a melyek inkább csak például
akarnak szolgálni arra, hogyan kellene kutatásainkkal helyról-helyre
haladni, hogy a tórténetírás feladatát legalább megkózelítsük.
A szerszámjárás, úgy a mint ma dívik s a mennyiben még valóban
népies, lépten-nyomon bevilágít a magyar halászszerszám ósi ele-
meibe ; sót merem mondani, hogy sokszorosan világot vet az óshalá-
szatra a szó általános értelmében ¡s. Még most is tisztán érzem, hogy
J; ! • 1 T ' ú I.' ' ’,
k-h,■ I ■I ■K'T i' ■ " •■
lóii;
T [jíii:-. ' .Sil'.
''' i i,'
■:» ím í
■|
m-- i
¡r: G