L a p
domolykô, — Agassiz csabak, — Fürge cselle, — Vésettajkú paducz, — Rét i csik, —
Kövi csik, — Vágó csik, — Bába csik, — Köz cstika, — Lápi pócz, — L e so harcsa, —
Pénzes pér, — Dunai galócza, — Lazacz pisztràng, — Sebes pisztráng, — Vándor alóza, —
Sikos angolna, — Szin tok, — Ke c sege tok, — Gmelin tok, — Sor eg tok, — Faj-tok, —
Vagò tok, — Viza tok, — Yak ingoia, — Planer ingoia.
A magyar népies halászat niesterszótára . . . . . . .... — .— 7éo
A magyarorszàgi halak csoportos szótàra . . . ___ .... — —- 7 9 ?
Szepességi és erdélyi német halnevek .... . . . . . . . ---
Szlàv halnevek (tòt és horvàt) . . . . . . . . . . . . .... --- —- /éó
Olàh halnevek ___ . . . . . . . . . . . . . . . . . . --- --- --- — — 7^7
Mesterszótàr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . --- --- — --- --- 7^’ ^
irodalom . . . . . . . . . . . . . . . .— .— . . . --- .— --- --- --- --- ^44
Beturendes tàrgymutató . .. .... . . . . . . . . . . . . — -- — — *^47 ELOSZÓ.
E kónyv keletkezését az elsô szakasz, melynek czime ; «A konyv
torténete 1), tüzetesen adja. Akad azonban még némely mondanivalo,
a mely a konyv torténetének keretébôl kimaradt, de — ugy érzem —
mindenesetre helyet kér magának.
A konyv szerzésénél két szempont vezetett. Be akartam bizonyi-
tani, hogy a beható, eredeti kutatás a nemzetnek egyik, látszólag
nagyon egyszerû foglalkozàsi kôrében is igen hâladatos és, figyelmen
kivül hagyva minden egyéb tanulsâgot, nyelv dolgàban igen fontos;
màsfelôl be akartam bizonyitani, hogy immâr egy konyvet nemcsak
szerzeni, hanem utolsô izéig kiàlhtani is biiunk.
Az elsôre nézve kovetkezô megjegyzéseim vannak. Idegen szer-
zôkre csak ott voltam tekintettel, a hol azt a tudomâny, mint kôz-
kincs, elkerülhetetlenné tette ; igy az ôskor és ôkor rôvid ¡ellemzé-
sében ; de kôtelességem hozzà tenni, hogy a mennyiben némi onálló
kutatásra is támaszkodhattam, ezekben is sok az onálló felfogás. Nem
állítom, hogy nézeteim dontok, reménylem azonban, hogy meg van
bennok az, a mi másokat behatóbb kutatásra serkenthet.
A magyarságra vonatkozó torténeti rész oly adatokra támaszko-
dik, a melyeknek kifogástalan voltát nem vitatom. Jól tudom, hogy
legkiválóbb torténetíróink sok «régi» okiratról azt állítják, némelyrol
nyomós érvekkel bizonyítják is, hogy nem más, mint haszonlesésbol
vagy más tisztátalan forrásból eredo koholmány. Én ezekkel szemben
a ¡óhiszemüség útját választottam, még pedig azért, mert a koholma