t.
'¡
■'■f'
:Sr;;
il'
ilo
!'
:'Î .
1:
Í I
] ■
7 Í
■-; ..■’t 1 ' 3
-•
ri
140 A M A G Y A R H A L A S Z A T M U L T J A .
Ismerték a sült és fôtt halon kívül: 1. A fris halat. 2. A sós halat.
3. Az aszalt halat. 4. A füstölt halat. Épen mint mais.
Voltak u. n. kôteles-és szerhalak, mint: viza, tok, ponty, csuka
és fogas, a melyek adóba, ajándékba, tálanként, tizedbe —• illetôleg
hetedbe —• jártak.
A viza volt a legfôbb köteles vagy szerhal, mely sokszorosan a
királyi udvartartás számára volt lefoglalva.
A halászság háromféle volt : királyi, jobbágy, mely az adományo-
zások tárgyát képezte ; de a törzsökös magyar telepeken a halászság
mindenkoron szabad volt.
A királyi halászok «halos» nevet viseltek, IV. B é l a királynak
1 267-ben kelt oklevele szerint : «populorum nostrorum retiferorum,
qui vulgo halotis nuncupantur. »
Ezek a királyi halászok külön kôzségeket is alkottak; a királyi
halasvizeken tanyát vetettek s a czégét és vejszét gondozták.
A jobbágy halászság 12 — 30 fejszámban, 6— 70 bokor számra
adományoztatott ; még pedig nemzetség szerint a munkabiró része.
A királyi és jobbágy halászság külön házakban lakott, ott, a hol
kózséget nem alkothatott.
A jobbágy-halászok építkezések kórül is szolgáltak; de mindig
bizonyos napok kikótése mellett, a melyeken halászni tartoztak.
A szerhalak beszolgáltatása, a hálókótés és állítás rendezve volt.
A nád- és vesszóvágás mellékes foglalkozás volt.
A nemessé avatott királyi vagy jobbágy-halász, kivétetett a halászok
sorából és földet kapott.
A halgazdaság tekintetében :
1. Állították mesterséges halastavakat.
2. Gondoskodtak az ívó halak felvonulásáról.
3. Gondoskodtak az ívó halak elhelyezésérol.
4. Tenyésztették a kecsegét, a pisztrángot és kétségen kívül a
pontyot is.
3. Megkülónbóztették a halas és nem halas vizeket.
A halakban való adózás és osztozkodás soknemu volt; Volt halheted,
t. i. vagy minden kifogott hetedik hal, vagy minden hetedik
évben az egész halászat; folyt az adózás tál szerint is, úgy, hogy 70
bokor 60 tál halat szolgáltatott ; volt megszabott szám a bójti napokra
A R É G I M A G Y A R H A L Á S Z A T K É P E . 14 1
nézve, a midón a hal nagysága is meg volt határozva; így IV. B é l a
király 1 2 38-ban kelt levele szerint a helenbai halászok kótelesek voltak
a dömösi monostornak hetenkint szerdán, pénteken és szomba-
ton, a nagy bojtben pedig mindennap harmincz-harmincz halat beszol-
gáltatni s az egyes hal 4 araszra volt meghatározva.
A piaczon járt a köteles halak után :
1. Egyes fris, vagy sós viza után i pondus;
2. Ké t tok után 1 pondus;
3. Minden kikötött bárka után két nagyobb hal;
4. Sóshal után «masánként», vagyis minden kótés után i uncia.
Volt osztozkodás kózség és uraság kózt; a kózség a kifogott halnak
három, az uraság egy negyed részét kapta.
K á l m á n király tórvénye rendelkezett a monostorok halastavai-
ról; «Similiter decrevimus, piscinas, Monasteriis ct Ecclcsiis datas,,
alias quidem reddere, sed necessarias quotidiano Fratrum usui relinquere,
nullas vero, nisi superfluas auferre. »*
Az orvhalászatot egyházi átok, guzsbakótés és pénzbirság sújtotta.
Ez a régi magyar halászatnak okiratokból s az élóvel való óssze-
hasonlításból merített képe. Rámondhatjuk, hogy részletesen kimü-
velt szervezet, a melyhez fogható egyáltalában kevés van.
És ez csak a « köteles halászat ! »
E mellett léteznie kellett a ma is élô «kis halászatnak» is, annak,.
mely a kuttyogatóval, kosztos és fenékhoroggal, hosszú keczével,
szigonynyal s más szerszámmal dolgozott, a melynek òsi voltáról a
halászszerszám tórténete nem egy adatot fog elósorolni.
Hogy ez nem volt köteles, ennek bizonyítéka az, hogy az okiratok
nem emlékeznek meg róla.
De hogy volt, ezt — ósi szerszámán kívül — N á d a s d y T a m a s -
levelezése bizonyítja. Ez a derék, igazi magyarember, kivel csak az
imént ismerkedtünk meg, kedves éltepárjával kijárt a pisztrángos-
patakhoz s belé vetette az «inót», azaz pisztránghorgot ; szíve Orsi-
kája pedig a kifogott nemes halat mindjárt ott, a természet ólén.
«hánta be az tejbe és úgy laktanak véle».
A kis-halász, a Pusztaszer kórül lakó minden rendí! halászszal
* Corpus Juris. 1749. I. Cap. ló. lib i. p. 147.
K i ;■ ií
■ÍgUm .,9 :7 P L-
' lí
-A ■■-rijÍTTiíi