‘D
Fffeìi:
.
5ÓO
nyugtatója annak, a kinek mindenáron kiinduló pont kell s a kinek
nincs meg az a szellemi ereje, hozzá bátorsága, hogy elfogultság nélkül
megitélhesse : de nem lehet megnyugtatôja annak, a ki a valót,
a megdónthetetlen igazságot keresi s épen ezért csak elérendô czélt
lát abban, a mit az a másik már a kiindulás pontjáúl választott és meg-
nyúgovással elismert.
A könyvnek ez a része ezért nem a fóltevést, hanem a rendszeres
kutatás során szerzett tapasztalati tudást választotta alapjáúl.
Fordúljunk immáron e rész tulajdonképeni tárgyához, a halakhoz.
Vegyük azokat egész általánosságban úgy a köz- valamint a tudományos
fólfogás szerint is.
A kózfelfogás mindenkoron arra hajlandó, hogy bizonyos óssze-
tartozó csoportokból egy alakot kiragad s a szerint alkotja meg fogal-
mait. Az emlós képe szórós bórrel, négy lábon járva, a madáré tolla-
san ésrópülve, a halé halpénzekkel borítva és úszva áll képzelete elótt.
A kózfelfogás a halat a vízben éló, oldalt lapított, hosszúkás, hal-
pénzzel borított, külónbózó úszószárnyakkal bíró, tóbbé-kevésbbé
szálkás húsú, jobb-rosszabb táplálékot szolgáltató, ikrás, tejes, puk-
kantós, sikos állatnak ismeri. Elmondhatjuk, hogy evvel a fogalom-
mal milliók érik be ; sót hogy egész életókón által távol marad tólük
az alaposabb tudásnak a vágya. Hozzátehetjük azt is, hogy ez a felfogás
s az avval való beérés készségesen megnyugszik M óz se s kiin-
dúlásában, sót erre reá is szorúl.
Az elfogúltság nélkül való kutatás, mely L in né tanításából kelt
ki, mely a tudás vágyától égó, lelk'es búvárok seregeit viszi, ragadja
a fóld déli sarkától az északi sarkig, sokszor nyomorba, ezer vesze-
delembe, nem egyszer az enyészetbe ; mely ekként a tudásnak igazi
hóseit teremti meg; ez a kutatás más, valóban bámulatos színben látja
a halnak ezernyi ezer alakzatait az anyatermészet tüneményeinek soro-
zataiban ; azokban is, a melyek rég letüntek s csak a fóldkéreg rétegzeteibe
vannak bevésve ; azokban is, a melyek a kutató ember szeme
elótt élve nyilatkoznak.
A halnak mai képe páros vonalban haladó kutatásnak a szü-
leménye. Az egyik ág, az óslényekkel foglalkozva, kérdést intéz a fóld
rétegeihez, kutatva bennok a rég kihalt alakok maradványait ; a
másik ág a ma is élô alakokat keresi föl tengerekben, tavakban, mocsárban,
folyóban s a víz legkisebb ereiben, nem feledkezve meg
azokról a vizekról sem, a melyek a fóld méhében — bányákban, barlangokban
— titkolódznak.
S a míg az egyik ág búvára a sokszor tóredékes, elmosódó marad-
ványokból az éló alakok segitségével kiismerni iparkodik a rég leáldozott
lények szervezetét s a temetó rétegek korát, addig a másik
ág vizsgálója megfigyeli az éló alakok külsejét, szervezetét, életmódját,
lakóhelyét, szóval mindazt, a mi rólok megtudható.
Egy kézre dolgozó munkafelosztás ez, a mely azután a fólséges
végsó eredményben találkozik.
Ez a rendszeres kutatás maig kórülbelül tízezer faj halat derített
ki ; leírta és jellemzó jegyei szerint csoportosította. Ebben a számban
benne van mintegy ezer ma már nem éló fa) is, mely a fold rétegei-
ból került napfényre.
Mind a két sorozat együttvéve nagy és szép tanulságokat nyujt.
P a l l a s , a mult század kitünó állatbúvára, a tenger szélvizében,
fóveny között egy sajátságos állatra bukkant, melyet egy ház nélkül
való, tehát úgynevezett mezitelen csigának nézett. Ez az állat, alakja
szerint olyan, mint egy kisebb füzfalevél ; teste majdnem átlátszó,
oldalt lapított s elól-hátúl hegyesen végzódó; farknak vehetô vége
kissé kópjaszerü szabású. A tüzetes vizsgálat azonban kiderítette, hogy
ez a kezdetleges szervezetü állat a gerinczes állatok tórzsókének
úgyszólván tervezete, tudományosan kifejezve, ósalakja, vagyis legalsóbb
foka.
Ez a nevezetes kWai az Amph 'ioxus lanceolaiusTaneW, (288. ábra),
mely a D arwin tana nyomán kifejlôdôtt nagy szellemi harczban igen
fontos szerepet játszott s a melynek görög-latin neve egy mind a két
végén hegyes, kópja alakú állatot jelent. ,
Legfóbb sajátsága ennek a kétvégü kópjaállatnak az, hogy a testében
s abban a helyzetben,a melyben a gerinczes állatoknak gerincz-
oszlopa nyugszik, egy tömöttebb zsineg, a gerincphúu; az ú. n. chorda
dorsalis fut végig [g), e fölött van az idegrendszer, alatta pedig a bél-
CSÔ és a szivnek megfeleló nagy véredény. Es az életmüszereknek ez ■
a berendezése avatja fel ez állatot a gerinczesek legkezdetlegesebb
alakjává.
A gerinczhúr, a test elejének vehetô s valamivel tompább részén
Herman O. A magyar halászat. Y
Mj
Ii ■
'1 ‘ ■
■ i >1
■it.
iíG