liíl
Mm
f e i ;
i ' « i i i
3 ! ¡
© n ! -■ i i l ! 7 1 t ■
f t l í i
4
Ì!
i
1 |
11I ’S ! ;
i i li
3!¡ !
"I.
■ ■ i. ' .:: I!
M a s z l a g — B . S^abó D á v id — a halak meg-
étetcsérc v a ló mérgezett étel.
M a t a k — Szeged az a b á b a l a k ú fa a far -
h ám o n , a m e l y r e a l a p t á r o s a b e j á r ó
k ô t e l e t r e á t e k e r i , h o g y me g t a r th a s s a .
M á t r a — Miskolczi Gáspár — a hal méhe.
M áz sa - Velencze — n a g y , em e l t y ü s m é r l e g .
M áz sa — «masa» — régi okiratokban a sós-
halnak egy kótését jelentette: «Item de
curru masa vocato salsorum piscium stb.»
Cod. Dipl. Vi l , 5, 145., a mal halászok
bálnak (Bailen) mondják.
M e d e n c z e c s o n t T- p e l v i s . *
M e d e r b á l v á n y — Szeged — az állóbárkán
az oldal legalsóbb deszkája.
M e d e r k ó — Csongrád — 1. Pallókó.
M ed v e haló — Grossinger — a «bóné, g y a - .
lom, ketze, marása, pirlty, varsa» kózt
felsorolva. Az életben nem akadtam reá.
M eg a d n i — Tápé — «a szügónynyel móg-
vágott harcsa mógadta magát» = kifárad-
ván, k¡ lehetett fogni.
M e g á l l í t á s — Komárom — megállítják a
hálót, azaz : az inakhoz kótik == felállit-
ják, fólszerellk ; 1. Állítás.
M e g a p au — Miskolczi Gáspár — a hal, azaz
megsoványodik.
M e g b á g y a d t hal — általánosan — a bárkában
fogva tartott hal, mely már veszti
életerejet. Ezt az állóbárkákon külón rekeszekbe
rakják ; 1. Ispita.
M e g b é k á z n i — Tisza mentén — a kuttyogató
horgot, t. i. a békát a horogra
ráhúzni ; 1. Megférgelni, Felhalazni.
M egd a g a d — Ecsedi láp, Szernye — a láp,
mikor vizekkel telik meg.
M e g e j t e n i — B . Szabó D á v id — a halat ,
aza z : me g fo g n i .
M e g e l e v e n e d i k — Miskolczi Gáspár — «a
lazacz ikrája csak karácson táján elevene-
dik meg» azaz : indúl fejlódésnek.
M e g f o r g a t n i (a halat) — általánosan •— az
álló bárkában tartott halakat minden nap
szákkal kimeritgetik, hogy a megbágyad-
takat kiválaszthassák ; ez a megforgatás.
M e g f ó r ó d n i — Keszthely— me g ik r á z n i , p ld . :
«a kisz m e g f ó r ó d i a fü c somó t» , az az rá-
r a k ja ik r á já t .
M eg h a l a s é t a n i — Nádasdy Tamás lev. —
a tavakat hallal benépesiteni.
M e g h a l á s zn i — Balaton — egy adott területet.
M eg h ú z n i — Bodrogköz — a tanyát, ilyen -
alkalmazásban: — «Már három tanyát is
meghúztunk s mégsem fogtunk halat».
M e g i r a m o d i k — Körös mentén — a szigonynyal
megdobott hal.
M e g r a k n i — Komárom — a bárkát, azaz :
hallar megtólteni.
M e g s e n y v e d t — Miskolczi Gáspár — hal :
a más hal gyomrában emésztó félben levó
halról mondja.
M e g s z a l a d — Agárd — a ponty, azaz kijón
a nád kózül a szabad vizekbe.
M e g s z í v ja — Körös-Tarcsa — a só a halat,
t. I. kiszivja belóle a vizet.
M e g t ó m n i — Körös mentén — az akadó kasokat
fólddel ; 1. Akadó, Akadótórés.
M e g v a k a r n i — Ujfalvi-Szikszai xvi . sz. —
desquamare ; t. i. a halat megtisztitani.
M e g v e t n i — Miskolczi Gáspár — «Mert
midón Szt. Péter az ó hálóját megvetette».
M e gm a k a c s í t a n i — T ih an y — a halászarticulusban
; ellenszegülés értelmében.
M éhal — H. O .— Lota vulgaris Cvv. Bódva
mentén : Hidvég-Ardó, Komjáti, Szendró.
M e l l y e z n i - Frf)'-féle szakácskónyv, xv i i .
század — a halat a háta felól úgy ketté
hasítani, hogy a két felét a mellbór tartja
óssze.
M é l y s é g — általánosan — a keritó hálóknál,
tehat az óreg- (léhés), kecsege-, balin-
stb. hálónál a felin és alin kózótti szélesség.
T e r jed 2 métertól 24-¡g.
Mentó — Hegykó — az óvón egy lefüggó
bórdarab, melyen a háló kótele jár ; megkiméli
a halász ruházatát a kótél dórzsó-
lésétól.
Meny — Lota — 1. Tarka Meny.*
M e n y f é l é k — Gadoidei, mint család.*
M e n y h a l — K. — Lota vulgaris C. A tót
Mjen névvel egy tóból fakadt. G a l g ó c z i -
nál (1Ó22) megvan.
M e n yh a l — Janua 1729 — Lota.
M e n y hal — Ujfalvi-Szikszai xvt. század —
Mustela, murena.
M é n yh a l — H. O. — Lota vulgaris Cuv.
Ipoly, Lázi, Nógrád megye (palócz) ; P.
K. Cobitis barbatula L. is, Zala-Tapolcza.
M e r e d e k p a r t — általánosan — hirtelenül,
M E S T E R S Z Ó T À R . 813
falszerüen bemélyedó part ; alatta rende-
sen mély a viz.
M e r e n n e — 'Marsili és Bloch — Barbus
fluviatilis A g . Nem magyar ember irta le.
M é r c z e — Nagy-Bereg — jó fél literes, füz-
vesszóból fonott mérték, a melybe 10
krajczár ára csík fér el. .
M e r e c s — Komárvm — kis karó, a melyhez
a csónak kóthetó. Egyértelmü a mereg-
lyével, 1. Mereglye.
M e r e d e — Hegykó — 1. Meregygyü, Szák.
M e r e d io s em i (diószemü meritò háló, 1. Me-
regygyü) — már 1495-ban. Az egri püsp.
számadási kônyvében. Udv. levélt. Bécs
Nr. 514. Fol. A meritò szákok kózótt a
Kórós-Tarcsán dívónak van leginkább «diónagyságú
» szeme.
M é r e g f ü — Székelyfóld — Euphorbia palustris,
farkasfü ; a pisztrángos vizekbe törik,
hogy a hai elkábúljon.
M e r e g l y e — Derczen — a csikkason azok
a vesszók, a melyek a kas hosszában futnak,
tehát vázát alkotják. A Tisza mentén
azok a karók, a melyek kózé a marázsahálót
kifeszítik.
M e r e g y g y ü (igyl) — Körvs-Tarcsa — szák;
két fajtája van : kerek- és lapos fejü.
M e r e n n e — Marsilius, Bloch — 1. Márna.
M e r e t t y ü — Latorcza meutén — 1. Meregygyü,
Szák és Tanyaszák.
M e r i c s k ó — Velenczei tó — 1. Szapoly. Az
i betüt róviden ejtik.
M e r i g y g y ó — Bodrog mentén — I. Szák ;
tavaszkor a halvaczkok tájára karót ver nek,
erre füvet, fókép zabkelést kótnek
s mikor a potyka a zabot tépegeti, a me-
'■'Sygyóvel kifogják. Lásd a Meregygyüt is.
M e r i t o (háló) — Bodrogkóz — I. ághegyháló.
M e r í t ó h á ló (négy kávás) — B ó dva mentén
— 1. Ághegyháló.
M e r í t ó h á l ó , a rekesztó halászatnál szák és
meregygyü helyett ; fej helyett : hajtovány.*
M é r ó s z á k — Velencze, Budapest — az az
abroncsos hálo, a melybe a megmérendó
halat beteszik. Korvs-Tarcsáii kitünó szerkezetü
négyszógletes kereten erós zsákháló
; egyszersmind halhordásra is alkalmatos.’
M e s z e l é s — Országszerte. Valóságos hal-
irtás, melyet a pisztrángos vizek mentén
lakó nép szerte üz s mely abból áll, hogy
a zubogókba vagy góbékbe oltatlan meszet
dobnak, mely mindent megól, a mi
az ¡lletó ponton és kórnyékén él.
M e s t e r — Komárom — halâszmester és
kormányos, Ui a halászatot vezeti.
M é t f a --- Tápé — a czótkényparás eresztóháló
fólfüzésére való ágasfa.
M é th á ló ^— Szeged, T á p é , óshalászat —
czótkényparás eresztóháló, kóvellók nélkül
való, a hal belébonyolódik ; 1. Métfa.
M in d n y á ja - - Szeged — az egész : «mikor
mindnyája háló elfogyott», azaz : az egész
háló ki van vetve.
M o c s á r — általánosan — nóvényzettel be-
nótt, iszapos, süppedékes, helyek, a hol
apróbb viztükrók vizenyós helyekkel válta-
koznak. Kemény életü halak helyei.'
M oholó — Szeged — Uurtanyelü, széles
élü favésó, a melylyel a mohát a ladik
repedéseibe vagy deszkakózeibe verik.
M ohozni — Algyó — vizi járómüvek réseit
mohával betómni.
M ohozó f o g ó — Algyó — a mohozáshoz
való tómófa, szélesen vésóforma ; a ponty
tisztogatására is használják.
M o n k ü — Balaton-Füred — az óregháló
zsákja alján alkalmazott nagyobb kó, I.
Monykü, Miinki, Torokkó.
M o n y k ü — Keszthely — I. Torokkó.
M o r o t v a — Miskolczi Gáspár — tavak mélysége,
a melyben a hal él ; tulajdonképen
holt ág ; tót eredetü. M i k lo s i c h szerint
a szláv mrtev.
Mosó — Balaton — az a kád, a melyben a
felhasított halak mosatnak, mielótt sózásra
és száritásra kerülnének.
M ó g in d ú l — Szeged — elindúl a hajó.
M u n í c z ió — Balaton — a szerszâmok és az
■ eleség ósszessége, t. i. az a czók-mók, a
melyet a halászatra kiszálló halâszbokor
magával viszen.
M u n k i — T ih an y — I. Monkü = Monykó;
a gyalomháló kózépsó kóve is.
M u r v á n y h a l — Felsó Tisza — mindenféle
apró hal ; tótos.
itllüll
iál!'
1:
ú íi
: j i i i ;í
; 1=5: ,t