m « lUlriütlF
lljjllitiiltli
Óskori czolopépítményekbe visszavágó fentôvel keresi a víz mélyében
elszakadt fenékhorgát, melynek pallókove, boncsóje is szakasztott
olyan, mint a milyen volt a torténelem elótti korok halászó emberéé.
És végre a míg a «kor színvonalán álló» birtokos ezer mesterkedés-
sel kólteti ki a halat, lajstromba foglalja a peték s felszabadított halak
százezreit : addig a havasvidék sótét fenyvesében nesztelenül lépeget
az orvhalász lába, keze nyalábra szedi a méregfüvet — az Euphor-
biát — , azután begázol a patakba, a víz alá, nagy kore nyomja a
mérges novevényt, egy másik kóvel tori, zúzza a patak vize átmérgesedik
s a nemes hal és minden, elkábul, oldalra fordúl —• a leg-
gyávább, legnyomorúltabb gyilkosság áldozata válik belôle!
Ime Európa és Ausztrália kicsinyben. A Nap egy ¡áróján mind a
kettóre szórja sugárózónét — itthon !
És ennek a kisvilágnak bólcsókora milyen volt.!^ Erre a kónyv
torténeti része úgy, a hogyan teheti, megadja a feleletet.
Annyi bizonyos, hogy a halászat a magyarságnál már òsi korban
is valódi népfoglalkozás volt ; errôl tanuskodik azoknak a vonatkozá-
soknak sora is, mely a magyar ember és a hal között fenáll s a melynek
itt a helye.
A hal s a halászat mestersége családok, helységek neveiból szól ;
ott van a hal családok, vármegyék, városok czímerében ; ott van a
halásznépség dalaiban ; a halászság és nép kózkeletü példabeszédei-
ben is ; mindezekkel tanuskodván a halászmesterség òsi voltáról.
A «Halászok» családja vetekedik a «Nagy» és «Kis» családok-
kal; bóségével egy rangban áll a germán « Fischer »-ekkel, kiknek
beszármazása magyar halász mesterszót teremtett, a «Fisért», a
C a l e p i n u s tizenegynyelvü szótárában még « hal-kúfárt. »
Halfajok nevét a kovetkezô családok viselik ; Csik, Csuka, Csukás
(új idóben Csukási), Czompó, Gadócz, Kárász, Keszeg, Viza; Vék,
Vékei és Vékes, a jeges halászat véke vagy léke után.
A halászatra vonatkozó helység és határnevek kózül álljanak itt
a kôvetkezôk; Csanak — meritò szerszám, Csukás, számos tó és ha-
lastanya. Halas város és puszta, Halasdozsd falu, Halasmezó Liptó,
Halastó falu, Halcsont puszta, Halász falu, Nagy-Halász Szabolcs,
Tisza-Halász Heves, Szécsény-Halászi, Halászi Moson, Halászópatak
Gyergyó, Halásztelek tôbb, Harcsás falu Komárom megye, sok tónak
és halastanyának a neve; Jászfalu, a jász halról, Komárom m., Ká -
rásztó Komádi mellett, Keszeg falu Nógrád, Keszegfalva Komárom,
Nagyhalas határnév Komádiban, Szák Komárom m., Varsád Tolna,
Varsánd Arad, Varsány tôbb, Vék falu Komárom, Vésztó, a vészról,
Békés m. ; ôsi vonatkozásuak, Csege, Czege, Czégény, Nagy-Czég,
Kis-Czég stb.
A hal a kôvetkezô vármegyék czímerét diszíti ; Bereg, Bihar, Szabolcs,
Szatmár és Ugocsa; s ott van Adánd, Hidas és Kis-Kun-Halas
városokéban is.
A halászdalok gyöngye, mely a halászság szívére valí, im ez;
Három hete, hogy a Tiszát halásztam,
Kônnyeimtôl egy csepp vizet nem láttam ;
Kifogtam a kedves rózsám kendójé t,
Kék selyemmel rávarrattam a nevét.
A példabeszédek java, mely a kedélyt csillogtatja, im ez;
üFejétoí büglik a hal.» Ezt a latinnal együtt birja a magyarember
s leginkább a rosz elóljáróra, országban, vármegyében, helységben, de
a családfóre is méri a kemény szót.
«Jól van, mini a. hal a ví^ben»., elemében van, semmi baja.
«Eleven mini a csik», az elfogott csik nyüzsgésétol ; jókedvíí, fris.
«A halnál is egésgségesebb», mondja M i s k o l c z i G a s p a r uram
«Jeles Vadkertjében» ; — ez már az egészség egészsége.
«Él mint a hal a vqben»] balatoni szójárás; semmi baja.
«Hallgai, mint a csik a varsában.» Mikor az ember fia rosz íát tett
a tüzre, akkor meghúzódik. hallgat, vagy legalább is kóveti a strucz-
madár példáját; homokba dugja a fejét s a csik sem tesz különben,
mihelyt megérzi, hogy fogva van — veszteg marad, meglapul a varsában.
S miért mondja a halász, hogy hallgat .f azért mert a csik,
kifogva, nyikorgó hangot hallat.
«Küsgón-kesgegei. » Ez a balatoni halász szájában annyi, mint «eben
gubát cserélni», vagyis hitványról hitványra kerülni.
« Bámul mint a csikhal. » A balatoni halâszember így fejezi ki az
ostobaság végsô határán járó bámészkodást, mikor az ember «se lát,
se hall, se ért» ; álla leesik szeme kerekre nyilik, bámul-bámul és a
szava eláll. A csik szeme mindig egyformán kerekre van nyilva.
«A mint veted a pendelyhálót, úgy fo g vd a kesgeget» mondja a ha-
-Al