il It "
me
A lîilî
i!ì!!l![
14"
iiiull
I. A HALÂSZAT Ö S K O R A .
E kônyv élén álló, az emberrôl és a halról szóló fejezetnek iránya
magában foglalja és kimondja, hogy a halászat az emberiségnek òsi
foglalkozásai kôzé tartozik.
Mindaz, a mi a reánk maradt nyomokból ôsrégészeti tekintetben
ismertetve van s a halászathoz tartozónak vehetô, e foglalkozás ósiségéról
tanuskodik.
A kózkeletü «ókor» és «ôskor» kôzôtt mindenekelôtt meg kell
vonni a határt.
A dolog természete szerint, a tôrténelmi kutatás módszere tekm-
tetébôl, a kôvetkezô beosztás ajánlkozik:
1. A tulajdonképeni oskor, mely még a fóldkéreg legifjabb ala-
kulataival összefügg, — természetesen a mennyiben emberi nyomot
mutat, — de sem felirattal, sem más, megfejthetó jegygyel nem tájé-
koztat.
2. Az ókor, mely feliratokkal és megfejthetó jegyekkel kisebb-
nagyobb mértékben tájékoztat ; beleértve azt a kort is, melyet klasz-
szikusnak nevezünk, tehát a rómaiak és a görögök korát.
3. A barhárkor Európa tekintetében a népvándorlás kora, mely
bár számos, de néma nyomot hagyott reánk.
4. A tôrténelmi kögdpkor és végre
5. Az újkor.
Az természetes, hogy ezek a korok, helyesebben korszakok,
egyenként is sokszorosan íóloszthatók, ha arról van szó, hogy azoknak
viszonyait, a maguk teljességében tárgyaljuk; de itt csak egy
foglalkozasi ág, a halászat tôrténeti vázlata forog szóban, avval az
irányzattal, hogy a letünt korszakok jelenségei viszonyba hozassanak
azokkal, a melyeket egy adott nemzet, t. i. a magyarság halászata nyújt.
f.-
ÂAi.