tC' '
i i r ,
■iW
ilIftHIlIftlBl:
:ill 5!"iii- ii:|' H,.-,'
Wsi
■ ^ «"«»II:,, 7 îiî. ..
illil'I 11
» !
S;Üc=|[e-
IÍÍiiÍT'"L.
i i = î ? r
G f j ï i E
_. . J „M
Û - K .
ÉÎ,„.
f
... .Ijf
'-I! ! l i l l
r.'\
11,,.., il'-,,.'
I lO A MA G Y A R H A L A S Z A T M U L T JA .
Késôbben megtudjuk, hogy a régi magyar konyha sok tengeri
dolgot Ismert..
Egy évvel rá a nádor ezeket irja életpárjának Pozsonyból —
1 3 39-ben 9 — « Isten vüsel|en bekevel az halászatra» ■ igeri, hogy ha
lehet, maga is leszalad egy napra s így folytatja; «Ezen meglâtom, ha
ember bak vagy, ha az tó (Fertô) halából pénzt is veisz, az tôkat is
mind meghalasétod belôlô és az kiknek halat igértem, azoknak Is
mind megadod és annak folôttô mind magadat s mind engemet s
mind az szegén népet jól tartod belôlô az bôjtonn.»
Az «ember bak» szólást halász-szájból még ma is lehet hallani ;
a kitanult jó halászról a szegedi ember az mondja, hogy a «bakjából
való». Igen érdekes a «meghalasétás», mert világosan rendszeres
tógazdaságra valí.
Ugyanez évben — i5 59-ben9 — a feleség azt irja az urának:
«Fôtt dorgecset is küldtem Kdnek, valami sült halakat is küldtem
Kdnek.» Ez a fôtt dôrgecs az Acerina cernua L., durbincs, mely az
alsó Dunán még most is kedvelt hal, noha sok helyen nem eszi a nép.
Egy évvel késôbb — 1 360-ban 9 ^ ezeket irja N á d a s d y a feleségének,
még pedig Bécsbôl : «Az halászatot is igôn köszönöm, de
kérlek, hogy az pisztrángos patakokba hagyj meg nekôm is egyet
(patakot), kit halâsszunk osztàn együtt meg ; ínói is es vigyünk magunk-
kal az halászó helyre és ugyan ottan hanyjuk üket az meleg tejbe es
úgy lakjunk vélôk. »
Tudnunk kell, hogy a horog zsinege halásznyelven «in» t. 1. a
horog ina; N á d a s d y az egész szerszámot az ínó szóval fejezi kl.
A tejbe fôtt pisztráng a magyar konyha sajátossága — egyebek közt,
mint látni fogjuk.
Ugyanekkor ezeket irja a feleség Léká ról:9 «Tennap mind nap-
estig halâsztunk, de úgy halászhattunk, hogy F e r e n c z ( S e n n y e i ) uram
)5ve ide és az ü kocsijàn mentünk kü. Negyedfélszdz (330) pisztrángot
vefettünk ag tóba és öföt (tehát 3 3 3-öt). Aq apró halnak is gondját vise-
lein, az mit belevetettünk szép elevenek voltak, voltak öregek is, egyik
1 ] n á d a s d i T amás l e v e l e z é s e p. j 6— 57.
2] U. o. p. 10; .
5] U. o. p. 57-
4] U. o. p. 2.
az én araszommal kettô és négy ujj. Az pisztrângnak egy eger aljânak
az mértékét Kdnek küldtem ez levélben kôtve. Én nagyobbat nem
láttam. »
Ez ugyanaz a tó, a melyet N á d a s d y mint tudjuk — mesterrel
rendeztetett be s így tôkéletes tenyésztés.
Ugyenebben az esztendôben — 1 3 6 0 9 _ N á d a s d y Vôlcsérôl
ezt irja a feleségnek: «Az viza máját, ikráját és belit épen jólkort
hozák, hogy immár ebédhòz készôlôk vaia és meghagyám mindjáras
az májába megsössenek. »
T e g y ü k még ide B a r t h w s uram szavait, a melyeket 1 3 3 1 -ben
S e n n y e i FERENCz-hez — kiról már volt s z ó— mint « Saa rwa r , K a p w
és L ew k a præfectusâhoz» intézett 9 s a melyekben a megáradt halastó
lecsapolását kéri : « mert az wyz ky megyón az mezóre myndón wajas
nekwl» s búcsút vehetünk a szép viszonytól és pisztrángos tavának
szép helyétól, Lék á tó l, hol mai napság nem szókik a gonddal tenyész-
tett nemes hal magyar ember inójára; ott ma a németajkú egyházfi
mindóssze elórántja e g y NÁDASDv-nak a szürke k o p o r s ó j á t a
koponya el van választva a tórzstól s az egyházfi zsebre teszi a borra-
válót, a melyet a klelégített kiváncsiság adni tartozik------------------»
Még egy adat van e századból, mely a Mura forgójára vonatkozik.
Ez Z e l e J a k a b levele C s á n y i Á k o s (Canj Akacjos) uramhoz,9
a melyben a halászatról ekképen emlékezik: « Ez elmwlt thelen, hogj
en Kapornakra az gvlesbe menthem wala es ke : monda, hogj Zent-
gergen az Mvra forgoján sok halath foghthanak wona, akoron az
porkolab ky kywld ethe wolth Agostonth, es az halazokkal meg-
oszthozoth wolth az halal ; az jeles wawath magának hazahoz kywl-
dethe wolth, az aproaba ide az warba is kywldeth wolth.»
Ez az A g o s t o n , illetôleg porkoláb, beillett volna — — minden
Idóbe, mert a nagyobbik halnak mindig nagyobb az ô vonzó-
ereje.
A XVI I . századból reánk maradt halászat! emlékeknek, legbecse-
sebb részét a kéziratban levó szakácskónyvek teszik, a melyeknek
becse úgy mú'velódéstórténeti, mint tisztán halászat! szempontból
1 ] n á d a s d i T amás l e v e l e z é s e p. 59.
2] M a g y a r le v . tá r 1, p. 85.
; ] M a g y a r le v ; t á r 1, p. 270.
ÎÎ ÎI
Pj!
i!'
'til
I r
Í : Í
f e . . . f ( I IM
' ‘ tollilí I kt " ■'
V , . . .
' . ‘ ÍllütifH h
I HP '1 ' ' U I
' J l p f - : ; ;
í¡.» , IWIll
l'llült
ll I In
4".
iilTl
‘i ! '
«
! M ri ;l