1!fife
3 ili, :
rv IL
«il. Y y
640 T E RM É S Z E TH I S TÓ R IA .
Mind a két osztàlyban akadunk olyan alakokra, a melyek tenyé-
szésuk helyén meglehetósen állandóan maradnak meg; és ismét olyanokra,
a melyek vonúlnak. Vonúl némely hai az édes vizbol a tengerbe
és vissza az édes vízbe, némely madár a zordonabb éghajlatból
a délszakra és innét alkalmatos idóben vissza; valamint pedig van
olyan hai, a mely nem vándorol, van olyan madár is ; de egyik sem
abszolute állandó.
Mind a két sorozat számtalan véletlenségnek van alávetve, már az
elem természeténél fogva is, a melyben él és mozog.
Az észak, a dél, a messze kelet vagy nyugot tollas, szárnyas, lakó-
ját az egyszerû eltévedés, szelek járása, szárazság, éhinség elsodorja
oly tájakra, a hol azelott senki sem látta — mert az a levego, a melyben
szárnyán halad, nem állja útját ; azonképen jár a vizek héjas szàr-
nyasa, a hai ; és ha természete az, hogy felváltva a tenger lakója ;
elvetodik oly vizekbe Is, a hol azelott hirét sem tudták ; de meg-
tòrténik ez olyanokkal Is, a melyek csak a hely fekvése szerint szokat-
lanok s igy meglepnek, noha a viz természete alapjában nem változott.
Az elôbbi jelenségek kôzé tartozik pld. az ángolna, mely — fóld-
részünket véve — valamennyi tengernek s igy azoknak a folyóknak
is a lakója, a melyek azokba a tengerekbe szakadnak ; de a Fekete
tengerben nem él ; és mégis eltéved néha a Duna hálózatába Is, mely
a saját halrajzzal biró európai kelet-délszak tengeréhez tartozik, az
utóbbi jelenségeknek képviselòje pld. az a pisztráng, mely kózfelfogás
szerint a havasaljak állandó lakója s mégis elvetòdik a Zagyva
torkolatàig, vagy épen Szeged tájáig Is.
Ezek egészben oly véletlenségek, a melyeket a tudomány fel-
jegyez ugyan, de sem szabályt, sem tórvényt nem szàrmaztat belôlôk
minthogy nem rendesen ismétlôdô jelenségek ; legfeljebb a lehetòséget
magyarázzák.
De, az igazat mondva, a halak elterjedésérôl szóló ismeret, tudományos
értelemben, még sehol sincsen kellôképen megérlelve, mert
ennek alapfòltételei igen nehezek. Az elòfeltételek legfòbbje az, hogy
minden folyót, minden mellékágát, minden évszakban a legapróbb
részletig át meg át kellene vizsgàlnunk, úgyszólván megszûrnünk.
Ezt évek során folytatva, megkòzelithetnòk a feladatot. Ám ez óriási
munka.
Viszont az is igaz, hogy a kutatók legtóbbje egyáltalában nem jár
el rendszeresen ; erôsen rátámaszkodlk a véletlenre ; számít a halas
piaczokra, a hová a halászság csak az eladható halat hozza, tehát az
a kis testu, de tudományosan véve igen értékes hal, csak véletlenül
kerül oda; igen sok kutató nem ért a halászáshoz, tehetetlenúl vergôdik
a legérdekesebb vizek partján. Ezek az okok szülik az éretlen-
ség nagy mértékét; külônôsen a magyar halak ismeretére nézve, a
melyekkel régibb kutatók kelló rendszerességgel egyáltalában nem
foglalkozhattak, az újabbak pedig erre még reá nem értek.
En ennek a fogyatkozásnak legalább némi kipótolásáról sokat
gondolkoztam s az itt kovetett módban állapodtam meg.
A népies halnevek gyüjtése s a tudományosan meghatározott halfajokra
való lehetóleg pontos alkalmazása magában foglalja az elter-
jedésnek elsó elemeit is, a melyeknek felhasználása annál inkább
kinâlkozott, mivel P e t é n y i ebben az irányban is jegyezgetett, jegyzetei
pedig a magaméit kiegészítik. P e t é n y i t.i. külônôsen a felsóma-
gyarországi vizmelléken gyüjtótte a tót és német népies halneveket,
én viszont a kózponti, tiszta magyar vízmellékeket kutattam ; a felsó
részeken kívül P e t é n y i a Mura-mellék horvát halneveit Is ósszeszedte.
Az elterjedés elsó elemei tehát a Poprádtól a Muráig, illetôleg
az Aldunáig s a Fertó tavától a Vargyas, illetôleg az Olt vizéig terjednek.
P e t é n y i a kôvetkezô vizekról hagyott jegyzeteket, i . Besztercze
patak (Zólyom), 2. Garam (Zólyom), 3. Maros (dereka táján), 4. Mura
(dereka táján), 5. Mútnyik patak (Túrócz), 6. Poprád (Szepes), 7. Szamos
(Szatmár táján), 8. Szlatina patak (Zólyom), 9. Tiszovnik patak
(Túrócz), 10. Túrócz folyócska (Túrócz), i i . Vág folyó (dereka
táján). *
Tôlem valók: i. Balaton tava, 2. Berettyó, 3. Bódva, 4. Borzsa,
5. Dráva, 6. Duna, 7. Ecsedi láp, 8. Fertó tava, 9. Ipoly, 10. Koros,
1 I . Kraszna, 1 2. Kükülló, 1 3. Latorcza, 14. Olt, 1 5. Rába, 16. Sajó,
17. Szamos (erdélyi rész), 18. Szernye mocsár, 19. Tisza, 20. Vargyas,
2 1 . Velenczei tó, 22. Zagyva.
* Igazság szerint megjegyzem, hogy Pe t én y i a magyarság kôrében is gyûjtôtt ; de a
felsôvidékekre különös súlyt helyezett ; én az ellenkezót cselekedtem.