i.: '
9 2 4 T E R M É S Z E T H I S T Ó R I A .
jébol indúl : a két tómlosóknél — ponty — a hátulsó, nagyobb fél
elejéból. Az úszóhólyag kettós rétegú ; a külsó réteg rugalmas s oly-
kor izomszalagok szóvlk át; a belsó igen finom, ezüstosen fényló,
melyben finom véredények ágaznak el. Az úszóhólyag majd szaba-
¿on — elváltan — fekszik (ponty és mások); majd rá van forradva a
bordákra és gerinczre (sügér, menyhal, harcsa). Némely halaknal a
gerincz és bordák felól erós ipomnyaldbok borúlnak az úszóhólyagra;
a csíké egy csontburokban rejlik. Az úszóhólyag levegóje a vérból
kerül bele; s a hol levegójárat van, ez csak a fólós levegó kibocsá-
tására szolgál. Az úszóhólyag levegóje az alkotó részek tekintetében
megegyezik ugyan a külsó levegóvel, de a részek aránya más.
A pontyféléknél 1 — 5, a lazaczféléknél 10, a sügérféléknél 20— 25%,
oxygén található benne, melyhez a spénsavnak nyomai is járúlnak.
A mint már tudjuk, a hal testének fajsúlya a vízével meglehetósen
azonos, a víz tómóttsége pedig a mélységben is alig változik ; érthetó.
tehát, hogy az úszóhólyag ósszenyomása és viszont tágítása a hal
tómegén változtat s ekként a fel- és leszállásra befoly. A mint a hal az.
úszóhólyagot izmaival ósszébbnyomja, leszáll a víz feneke felé, a mint
enged. felszáll a víz szine felé. De minthogy úgy a szükítésnek, mint a
tágításnak megvan a maga határa, egészben véve az úszóhólyag
a halat reákényzszeríti, hogy átlagosan bizonyos mélységben ma-
radjon.
A lé le k p é s é s a v é r k e r in g é s s p e r v e . A hal lélekzó szerve
ahhoz az elemhez van alkalmazva, a melyben él, t. i. a vízhez; és.
minthogy a hal vérének elevenítése a levegóvel való érintkezéstól
függ, épen úgy mint a szárazon éló állatoknál, a hal lélekzó szervének
szerkezete úgy van idomítva, hogy a vízben igen kiósiny buborékok
alakjában levó — tehát vele nem kémiailag összekötött — levegót a
vérrel való érintkezésre felhasználhassa. A felhasználás módja igen
egyszerü : a hal a szájába veszi a vizet, a kosárszerüen feszüló szil-
ványívek között keresztülhajtja s a szilványfedelék alatti résen kibocsátja.
A víz levegórészeinek a vérbe való felvétele a szilványívek külsó,.
fedelék felóli részén levó rojtos, az éló — népiesen iris — halnál
élénken vérpiros szilványlemezeken át a diñuzió tórvénye szerint tórténik,
s a viznek nagy felülettel való érintkezésén alapszik. A spil-
ványrojtok száma ívenként igen nagy. B e n e c k e szerint a pontynak
egy-egy spdványwén 250 spdványrojt van, tehát a két oldal nyolcz
szilványívén kétezer, melyeknek a vízzel, illetôleg annak levegójevel
érintkezó felülete kórülbelól negyvenezer négyszóg millimé-
terre rúg.
A szilványrojtok elhelyezése páros. A szilványívén fut a vérérs minden
rojtpárba ágat bocsát, mely a rojt külsó szélén halad végig, csú-
csaig er s utja kózben számos finom és ágasan oszló Imjspáleret bocsát
a rojtba ; ezek a hajszálerek a rojt belsó széle felé ismét nagyobbacska
erekke futnak össze s a szélén egy végig futó ágat alkotnak, mely a
vérér fölött futó élóérbe nyilik.
A nagy élóeren a szívból jóvó szénsavas. vagyis holtvér keresztül
F
299. ábra. A csuka s z ilv in y iv én ek része
S i az iv S y a szilv án y ro jto k .
300. ábra. A bal szive ; k a kamara ; p a
p itv ar ; E a n a g y éloere ; V a n a g y v é rér
; S a szilv án yo kb a vezetc) irán y .
hajtva a szilványrojtok hajszálerein. megszabadúl a szénsavtól a
levegó oxygénjétól pedig megelevenedik s igy siet a test külónbózó
részeibe.
Megjegyzendó itt, hogy a vízbe keveredett szennyet és apróbb táplálékot
felfogja a szilványívek egészben véve szüró természete, mely
sokszor még rojtos képzódések által is tókéletesbítve van.
A vér keringését a halaknál is a spív hajtja végre. A hal szíve bu-
rokban lüktet; helye a szilványívek kozvetlen szomszédságában van.
Szerkezete szerint a halspív egysperíl, a mennyiben csak egy kamarája
s egy ehhez tartozó pitvara van (3oo-ik ábra). A szív kamarájából {K)
indúl a tóvén hagymaszerüen kitágított, billentyüs nagy spdvány-élóé,
[E j a melyen át — a szív ósszehúzó lüktetésekor — a holt vér a
szilvanyok fele tódúl (S), a hol, a mint már tudjuk, az élóér ágakra
'44
4. : G:‘
■ i., < ti
í, i.