í*
■■ili ir
r i i í
M m V
fri;; "te
■■/■„‘I:-
■íSí:.
mely helységnek halâszati dolgokban való jelentós volta már érintve
is volt — található, oly alakban, a mint a 23 p ábra lerajzolja.
A pinnyédi halászság evvel a szigonynyal vaktában döfögeti a
padmalyos, gyökeres helyeket és igaz, hogy a szigony nagyon fogós,
kivált a mikor a halat a keresztbe szembenálló két ág a gerinczen, a
másik két ág pedig oldalt éri.
Az eddig felkutatott szigonyok sorozatát méltóképen rekeszti be
a Feitón dívó, olcialfvágó spigony, a melynek két változatát a 236.
ábra tünteti fól.
E szigony ágai szaka nélkül való sima hegygyel birnak s vagy
egyenként hajlanak oldalt (j), a midón azután a belsó ág a legrövidebb,
vagy egyformák s ekkor a szigony nyaka van meghajtva (/), a
236. ábra. Oldalt v á gó szigon y.
midón azután az egyenló hosszuságú, élben álló ágak mégis oldalt
vágnak.
Az oldalt vágó szigonyvasak aligha magyar eredetüek s valószínü,
hogy a Fertó tavára az oda telepedett német elemek hozták. E fóltevés
mellett szól az a kórülmény, hogy alapjában hasonló szerkezetü
vasak északi Németországban, nevezetesen Schleswig-Holsteinban,
Pomerániában s az Elbe folyó torkolata felé találhatók, hol «Elker,
H(-)lger és Segelhau» nevet viselnek s leginkább az angolnának hináros
helyeken vaktában való szúrására használtatnak. Ezek a «Hól-
ger))-ek 20— 25 G^ ak is; ágaik felváltva rovidebbek-hosszabbak ;
az egész szerszám a ritkafogú úri fésüre emlékeztet (237. ábra); ágai
külónben szintén szaka nélkül valók.
A Fei tó halászsága oldalt vágó szigonyát leginkább az ívó pontyra
használja, a mikor ez tómegbe veródve «pergelSd'á» ; ekkor oldalt és
alulról lólfelé vágnak a nyüzsgésbe s fólnyársalják a halat.
Ez a mód külónben a természeti viszonyokból ónkényt kóvetkezik.
A Fertó tava rendkívüf iszapos fenekü s az iszap
íelsó rétege — természetesen — igen puha, engedékeny,
a miból kóvetkezik, hogy a halat oda lesze-
gezni nem lehet; holott ha a szerszám a halat alulról
vagy oldalt éri, inkább átjárja, már a súlynál fogva is.
Ez volna az eddig fólkutatott magyar szigonyoknak
sorozata, melynek nem egy alakja arra vali,
hogy a halászságnak már ósi soron is kedves szerszáma
volt.
De nagy igazság az, hogy a szigony nemcsak
kegyetlen, hanem igen káros halászó sze'rszám is.
Kegyetlen, mert sok halat csak ósszeroncsol ;
káros, mert leginkább az ívó halat gyilkolja s így
egy szúrással az ivadék százezreit pusztítja el.
XI . HORGÂS ZAT .
2 3 7 . ábra. H ôlg e r.
A halászat óstórténete reátanított, hogy a horoggal való haláspaf
a legósibb halâszati módok között foglal helyet.
Megismerkedtünk úgy az óstórténeti, mint a magyar halászat ósi-
elemeiról szóló leirásokban — hozzá még az ókorról szóló fejezetben
is — a horgászatnak nem egy módjával ; és kóvettük a horog fejlôdését
a halpeczken kezdve a kovakóból valóban bámulatos ügyességgel
kiszilánkolt horgon át, tehát a kókorszak, réz, bronsz és részben
vaskorszak sorozatain végig, belészóve azt az alakrokonságot is,
a mely az éló magyar horgâszat és a rég leáldozott óskorszakok hor-
gászata ki'izótt sokszor oly szembetünó módon nyilatkozik.
De sót kivehettük azt is, hogy szerkezet szerint már a tôrténet
elótti idók horga is kétféle volt, épen úgy, mint a mai, t. i. ; elóre
pcdpó (Limerick) és old aliped-ó (Kirby).
Foglalkoztunk tehát az egyszerü, az c'isszeiett, a fából, szaruból
a vadkan agyarából, kovakóból, rézból, bronszból és vasból való horgokkal
: végül azokkal is, a melyek néprajzi tekintetben fontosak,
mint a kullyogafó és a esali nélkül való vipahorog.
1- I e rm .\n o . a m a g y a r h a l á s z a t .
ÍI!
f i
U
Ib
!'l!"
IFF
Ül
.1; -
23
'■' f
S(t