Minden vezeres oldalán egy halászlegény jár, ki fel van szerelve
avval a két szerszámmal, a mely külön magyarázatot kér. Az egyik a
Balatonnak, mint látni fogjuk nuívelodés-torténeti szempontbc)! is
nevezetes cpibékje* (270. ábra); a másik a soknevü gemlcs.\ig\.
ábra), gélncs, gómese, gemes, gnmó, kampó, káncsa stb.
Megtorténik ugyanis gyakran, hogy a vezér az egyik sorléktol
a másik felé való tologatás kózben félre megy, annál könnyebben,
Cs
270. ábra. A czibék. 271. ábra. A garnies, v.agy kampó.
minthogy a vezeres a léken át a rúdnak csak kis részét látja. A mikor
ez megesik, helyre kell hozni a hibát: a rudat meg kell keresni a jég
alatt s oda kell húzni a kóvetkezó sorlékhez. Erre^ való a gemics, a
melynek górbe nyele megengedi, hogy oldalt messze menjen a jég
alá, s így megkeríthesse a félrekerült vezérrudat.
A mikor a vezérrudak a külsó saroklékig (267, A) jutottak, ugyanaz
tortemk, a mi a belsó saroklékeknél tórtént, t. i. a vezért az ajtó
* Lá.sd «Tihany» alatt.
H A LO H U Z A S . 389
[K A) íelé fordítják. Minthogy pedig immár csak nyolcz-nyolcz sorlék
van hátra s a jég alatt járt) háló szárnyai már egymásfelé kanya^
rodnak,az egész bokrot megszállja a buzgalom, mindenki serénykedik
s külónósen a cpibekel tartja készen.
Mesterszó szerint van a, czlbéknek nyele [T), csáklyája [Cs],
láncpa [L], hámja [H], a mely utóbbit a halász úgy kanyarít magára,
mint a dobos a magáét, a nyelét pedig — a csáklyával fólfelé — a
kezében tartja. Egy legény elókeríti a bujjogalól* s odaáll az illetó
lékhez (263. ábra és 267. ó). Ez a bulfogató rendesen valami tolgy-
fának a golyvaszerü kinóvésc, mely tüzzel-vassal van kivájva s azután
nyélbeütve, a mint ezt a 272. ábra mutatja. Magyarázatra nem szorúl,
hogy a bulfogató, kávás felével a vízre vágva, nagyot szól.
Mihelyt a két vezér — mindegyik a
maga oldalán — az ajtcílékben megjelenik,
nyomban megragadják s úgy a mint jótt keresztbe
kihúzzák a jégre; utána vonják a
kótelet, melybe a legénység beléakasztja a
czibéket — avval a helylyel, a hol a láncz
rá van erósítve ■— s keresztirányban haladva,
megszakadásig húzza, mert az a
feladat, hogy a hálószárny két istápja men-
tól gyorsabban ósszeérjen az ajtólékben,
hogy a háló a jég alatt zárt kórbcn álljon,
a mint ezt a 267. ábrán ó kórül kipon-
tozva látjuk.
272. ábra. Riiffogató.
Mielótt hogy a háló egészen bezáródnék, a buklolékeknél álló
legény ugyancsak bulfogat, hogy a bekerített halat, mely immár csak
a két egymásfelé kozeledó istáp kózótt menekülhetne, a káta felé
riaszsza.
Mihelyt a két istáp az ajtólékben ósszeért, nyomban kiveszik s
kezdódik a hálónak a kiszedése.
Természetes, hogy úgy, a mint a kótél jon, az ajtóléknél álló
vezeresek gondosan ügyelnek, hogy ez egyformán tórténjék s mihelyt
az egyik kótélnek külsó czélája kijón, a másiké késik, megállítják az
* Ez a szerszám, mely a hígvízen való tanyavetésnél is szerepelt, már tünedeziU.
’ tí !
;‘ïï ?i|j
A -
iktfJ ‘è
■'P ■ ".'Mí J
7, pin
T"